Miért? Miért nem tudok túllépni rajta?

Kedves Xyz!

2010-et írunk. Pontosan ebben az évben lehettem az a szerencsés akivel össze hozott a sors. Igaz először még nem kedveltelek, de miután egyre jobban megismertelek nem tudtam nem érzéseket táplálni irántad. Emlékszem még otthon ültem és azon gondolkoztam, hogy egy ilyen gyönyörű lány nem is illik hozzám és nagy dilemma volt, hogy hogyan közöljem veled az érzéseim. Aztán végül is megtörtént az első csók. Tisztán emlékszem rá, mert a szülinapomat ünnepeltük, és te voltál a legnagyobb ajándék aznap este. 2 év együtt töltött idő után egyik találkozásunkkor elkezdtél sírni. Persze én kérdeztem, hogy miért, de nagyon nagyon nehezen tudtam kiszedni belőled "már nem szeretlek úgy mint régen" válaszoltad. Szinte egy seb, egy tátongó üres tér keletkezett a szívemben (tulajdonképpen meghaltam). Számomra nagyon nehéz időszak következett. Egyszerűen nem tudtam mit kezdjek az életemmel..., jött az alkohol (ami nem enyhítette a fájdalmam, sőt...) Erre nem is igazán vagyok büszke. Kb 1 év telhetett el azóta mikor is új barátokat szereztem, új örök barátokat. De a Te hiányod nem csillapodott, és szinte alkoholista lettem. Most 2015-öt írunk mikor úgy határoztam, hogy ennek vége! Ígértem anno neked valamit, hogy jó életet szeretnék magunknak. Szóval belevágtam (igaz nélküled). 2017 van. Nem iszok alkoholt, nem csinálok semmi olyan dolgot amitől úgy érezhetem, hogy rossz ember vagyok, de hiányzol. Volt időm sokat gondolkodni, hiszen a szakításunk óta eltelt 5 év. Most már tudom, hogy akkor én hibáztam. Nem becsültelek meg eléggé, de nem azért, mert nem szerettelek, hanem mert nem fogadtam el magamat. Úgy gondoltam, hogy túl jó vagy hozzám és én nem tudom ezt neked viszonozni. Próbáltam tényleg próbáltam túl lépni rajtad, egyszerűen nem megy. Nem tudok senkit közel engedni magamhoz. Még mindig szeretlek, vagyis igazából a mostani énedbe nem is lehetek szerelmes, mert 5 év alatt teljesen más ember lettél és én is más lettem. De tudom a nagy Ő te voltál. Gondolkoztam, hogy megkeresselek-e, de lehet neked már családod van. Meg amúgy is, ennyi év után talán nem is tudnám helyrehozni.

Ahogy mondtad talán ez egy próba és próbálok is erős maradni. Nekem a remény hal meg utoljára. 10 év vagy 20 igazából mindegy én itt leszek. Köszönöm, hogy megmutattad milyen igazán szeretni valakit!