Miért vagyok neki mindig csak egy második lehetőség?

Sziasztok! (elég hosszúra sikerült az ismertető) Arról van szó, hogy van egy srác akit már egy éve ismerek. Egyik barátnőm révén találkoztuk, majd a srác felhozta az ötletet, hogy ismerjük meg egymást. Én belementem ebbe, így elkezdtünk beszélgetni facebookon, és a közös suli miatt a szünetekben is találkoztunk. Egyszer elhívott találkozni, mert volt egy kis szabadideje, és elkezdett nekem mesélni arról hogy miként csókolózott a kiszemeltjével. Én csak hallgattam, ahogy áradozott róla és közben egy kicsit rossz érzés fogott el pedig nem éreztem iránta többet barátságnál. Pár nappal később kiderült, hogy már egy ideje járnak azzal a lánnyal, utána hanyagolt is engem, majd amikor szakítottak ismét kezdődött ez a „találkozósdi”. Ismét képbe jött egy újabb barátnő és hanyagolni kezdett… Egyszer azonban megint írt ráadásul kérdőre vont, hogy miért nem írok neki mostanában illetve, hogy olyan keveset lát és miért van ez. Ezt én annyival elintéztem, hogy barátnője van, és nem fogok neki írni azért hogy utána féltékeny legyen a csaj. Kb egy héttel ez a beszélgetés után szakítottak, és megint elkezdett írni facebookon illetve a suliban is találkoztunk. Múlt héten megláttam, ahogy egy másik lánnyal beszélget, ami nem is zavart volna, de közben végig engem bámult és nem bírt annyit mondani, hogy szia és ez az amire én ugrok ha valaki annyit nem bír kinyögni, hogy szia… Na de nem is ez a lényeg, hanem utána összevesztünk ezen, hogy nem bírt köszönni. Azóta nem ír, nem is látom a folyosókon és hiányzik. Őszintén szólva, nem értem, hogy ezek után még miért foglalkozok vele. Miért használja ki a kedvességemet, és azt hogy én mindig beszélek vele? Esetleg érezhet valamit irántam? Bár én ezek után már nem hiszem. Köszönöm, hogy elolvastátok a történetemet! Remélem tudtok segíteni, nagyon megköszönném! 15/l