Egy utcába és egy suliba járok ezzel a fiúval. De kezdjük az elejéről:?

Szerintetek a dolgok most az én kezemben vannak? A húgommal egyik nap átkellett mennem hozzájuk mert szeret játszani az ő kistestvérével és hogy mégse kelljen őt otthagyni (3 éves). Mi addig kint ülünk ketten a nappaliba míg a hugomék a szobába játszottak s néztük a TV-t. Elnevetjük magunkat full egyszerre mert egy vicces sorozat ment. Majd egymásra nézünk és mind a ketten elmosojodunk. Ok, telt múlt az idő anya hívott menjünk most már haza. A suliba csak egymásnak köszönünk de mindig mosolyog rám. A hét közepe volt már amikor éreztem, hogy szeretem őt viszont fogalmam sincs, hogy ő is így érez-e irántam. Most mit csináljak? Lépjek én először vagy várjam őt?