Ez normális? Szerelem vagy csak inkább rajongás?

2 éve egy rendezvényen találkoztam egy sráccal,szimpi volt,ezért picit szemeztem is vele,mindketten mosolyogtunk is a másikra,majd ő rám is köszönt.Tudom,melyik suliba járt akkor,de azóta már más városba költözött. Nem telik el úgy nap,hogy ne gondolnék rá. Lefekvéskor vagy amikor nem tudok aludni,vissza szoktam idézni azokat a pillanatokat,mikor valahogy kommunikáltunk,habár csak halk köszönések,szemkontaktusok,mosolyok voltak ezek. Sokszor gondolkodom rajta,hogy ha szembejönne megismerne-e ,és hogy egyáltalán tetszettem-e neki. Facebookon naponta többször megnézem,sőt a barátait is,hogy hátha van vele közös képük,hogy ott is láthassam. Mindig valamilyen élethelyzetben képzelem el magamat vele.

Normális? Egyáltalán mi ez? Még nem volt barátom soha,és ő az első,akivel így vagyok.

16/L