Miért szeretem ha nem is ismerem?

Van egy fiú a sulinkból,nap mint nap látom a folyosókon,ilyenkor addig nézem amíg csak tudom,de néha reflexszerűen elkerülöm a szemkontaktust.Sokszor ő is megszokott nézni.Egyszer volt olyan mikor rám mosolygott akkor egész nap fel voltam dobva.Kb 2 éve találkoztam vele először az egyik barátom miatt,de szinte észre sem vett,hogy ott voltam.Ebben a tanévben kezdtem el vele "szemezni",de lehetetlen,hogy leszólítsam vagy ilyenek,mert kicsi a sulink/a városunk és hamar megtudná mindenki főleg,hogy a tesóm barátnőjének a haverja és elég ciki lenne mivel kb 2év korkülönbség is van köztünk:/ Mióta minden nap látom csak rá gondolok.Vele kelek,vele fekszek.Ha egy nap nem látom nagyon hiányzik,de még egyszer sem beszéltem vele:( Miért érzem úgy,hogy szeretem ha nem is ismerem? Előre is köszi!:)