Mi az a szerelem?

Többféle szerelem is van.

Van az, amikor tetszik valaki. Folyton őt lesed, de nem mered megszólítani, csak a távolból nézed. Ezek pár hónap alatt elmúlnak, de addig rajongasz érte. Aztán már nem.

Van az, amikor beleszeretsz a szerelembe. És ebbe a csapdába nagyon sokan beleesnek. Annyira elcsábít maga a szerelem és a párkapcsolat gondolata, hogy bárkivel belemész egy kapcsolatba, akit ismersz és szimpatikus. De saját tapasztalatból mondom, ez nem igazi szerelem. Az ebből fakadó kapcsolatok gyorsan kihűlnek, és fájdalmasan érnek véget, mert a másik fél nem érti az okot. Két évig barátok voltunk egy fiúval, aztán ostoba módon összejöttünk, és két hónappal később szakítottunk. Azóta nem beszéltünk, pedig sok-sok évvel ezelőtt volt.

Van az, amikor a belehalásig belezúgsz egy sztárba. Vagy valaki elérhetetlenbe. Kitapétázod vele a szobád falát, aláírást gyűjtesz tőle, róla álmodozol. De ez se szerelem. Ez rajongás.

Van a plátói szerelem. Amikor szeretsz valakit, nagyon, és még ismered is, tehát elérhető, de ő nem szeret, tehát elérhetetlen. Ez a legfájdalmasabb,és az egyik legintenzívebb fajta szerelem. Gyakran több évig eltart.

Van a szeretet-szerelem. Amikor régóta együtt vagytok, és olyan mélyen szeretitek egymást, hogy nem szakadhattok el. Ilyenkor kellene házasságoknak köttetnie. De a válások arányából kiderül, ki házasodott korán.

És van az igazi szerelem. Az olyan, mint a tűzijáték. Ha csak rád néz, légszomj fog el. Ha összeér a kezetek, mintha áramütés érne. Mániákusan imádod. Ha hozzád szól, elájulsz. Állandóan róla képzelegsz, és vele álmodsz esténként. Mindenedet betölti. Mindig rá gondolsz. Ha nincs a közeledben, szomorú vagy, ha ott van, ideges. Dadogva tudsz csak beszélni vele, és idiótán elpirulsz, ha csak hozzád szól. Ez a legintenzívebb az összes közül, és sokáig tart.