Ti belemennétek távkapcsba?

Megfelelő típusú embereknek eleinte OK lehet, a páromat eleinte évi 2-szer láttam :) Aztán minden hétvégén.

Ritka találkozással nem olyan igazi a kapcsolat, csak igazán komoly esetben ajánlható ideiglenesen, azt gondolom.

1. Válaszoló vagyok.

Akkor minek tetted fel ezt a kérdést, ha az van, hogy mondják, hogy nem fog működni, te elkezdesz kotozkodni, hogy működni fog???

Ha ennyire biztos vagy benne, akkor miért írtad ki a kérdésed???

Nekem is volt távkapcsolatom, méghozzá kb.4 ezer km-rel (litván volt a srác). Mi is havonta, kéthavonta találkoztunk, de sajnos nem tartott sokáig:(

Nálatok azért valamivel könnyebb a helyzet, de ez személyfüggő. Én a magam példáján okulva nem megyek bele soha többet távkapcsolatba, mert egyszerűen nem vagyok alkalmas rá, beleőrülök a másik hosszútávú hiányába. Ha Ti ezt kibírjátok és természetesen megbíztok egymásban, akkor miért ne próbálhatnátok meg?

Nekem 100km-es távkapcsolatom van...8 éve vagyunk együtt, Találkozgattunk és jövőre költözünk össze.

Jelzem, 23 éves vagyok.

Zala megyében voltam, és kifogtam egy szatmári hölgyet.

Nagyon szépnek indult, lévén nagyon hamar sikerült találkoznunk. A távolság számomra abszolút nem volt akadály, viszont a lány nem volt képes megbízni bennem. Dobtam a barátaim, beszűntettem a kommunikációt a lányokkal, letiltottam sok embert, aztán likvidáltam magam fészről is, de még ez se volt elég.

Mivel vak szerelmes voltam, tűrtem jó sokáig, aztán egy nyáron mikor nem tudtunk találkozni (talán szülei miatt, talán ő se élvezte) ő bejelentette hogy elkezdett egy sráccal beszélgetni, sőt már a találkozójukat tervezgették. Valahol az ország közepén lakott ő meg, és elég szarul éreztem magam. Jól berúgtam a régi barátokkal, és kitálaltam mindent, majd írtam én is egy üzit, hogy jó, akkor szakíccsunk.

Utána nem voltam hajlandó felvenni a hívásait, lévén nem igzán tudott meghatni. Aztán mivel én ugyebár papucsnak születtem, mégis felvettem, és persze odáig voltam, és nagy nehezen de belementem a játékába. Együtt maradtunk, én meg meg is engedtem a talit, bár húztam a számat, hogy őérte képes volt elmenni féltávra. namind1. Elvégre szerelmes vagyok, és nem lennék olyan önző.

Ellenben mikor nagy nehezen kierőszakoltam egy találkozót, amire mindenféle ajándékkal készültem, elég rideg fogadtatást kaptam, mint kiderült történtek a sráccal dolgok, és hogy ő... hát mindegy is, eléggé letört állapotba kerültem, és mukkanni se bírtam. Hazamentem, szenvedtem, szakítottunk.

Ő boldog, persze egy teljesen más fickóval.

Én meg picit bánom, hogy ezt kellett érdemelnem, pofont máshogy is kaphattam volna.

Másfél évig nem is kerültem intim kapcsolatba nőkkel. Úgy értem, esztelenül elkezdtem keresgélni a következőt, aztán kavarások tömkelege következett, de bízni már nem tudtam senkiben.

Pár hete érzem még csak hogy kezd helyreállni belém a lélek, és küzdök egy nem távkapcsolatért. Persze még közel sem biztos semmi, de nagyon hálás vagyok a lánynak, hogy sikerült reményt keltenie bennem.

Neked azt mondom, hogy csak annyira bízz meg benne, amennyire tudod, hogy nem tud ártani neked. Ha látod, hogy fordított esetben nincs küzdelem, ne erőltesd, és ha nem bírja egyikőtök ki a hiányt, akkor se.

Mindkét félnek erősnek kell lennie, hogy működő kapcsolatuk legyen.