Fiúk! Hogyha tetszik nektek egy lány akkor mennyit szoktatok rá gondolni?

Mármint mit akarsz tudni?

Ellopom haverom akkját egy kicsit, úgyis kezd már idegesíteni, hogy ide irkál mikor az új Doctor Strange-ről beszélünk.

Mit akarsz tudni?

Nem lehet a mindent leírni, azt, hogy mit érzek mert nincsenek szavaim.

S nem is tudom, hogy akarom-e, hogy legyenek.

Mert az életemben mindig minden sikerült, minden aminek a munkámhoz volt köze.

21 évesen már olyan szinten vagyok amin a korosztályom 99%-a nincs.

Olyan családfával mint az enyém, matematikusok mint Kalmár László, meg hasonlók, örököltem a csúcsra törés hajlamát.

Mégis ha rá gondolok minden összeomlik.

Minden, Ő minden amiben valami hittem, akiért bármit is csinálhattam.

S tudom is, hogy az enyém lehetne, egy darabig biztosan.

Hogy aztán pedig továbblépjek?

Vagy, hogy őszintébb legyek, mert rettegek, hogy félredobna?

Nem tudom, nem tudom megérdemlem-e egyáltalán.

Elherdáltam a szüzességemet, azt amit neki szántam mert valami sötét elborította az elmémet, s ez a lány még 16 éves.

Vigyázni kell rá érted, mennyi jogom van ahhoz, hogy tönkre tegyem?

Tud találni valaki mást? Ha megismerne biztos nem.

Velem lazán szóba állnak olyanok mint Alföldi Róbert meg Nemes Jeles László.

Sőt, egyszer még Doug Liman-nal is beszélgettem pár percet Japánban, mikor az új megafilmjét promózta, a Holnap határát.

De én tudom, tudom, hogy pénzzel nem vehetek szerelmet, ilyen eszembe sincs, nem vagyok egy őrült, hogy lefizessem magamnak és ilyenekkel felvágjak.

De attól még egy teljesen más világban élek, mert más világba születtem.

S bármennyire megakarok szabadulni ettől a világtól nem tudok, mert erre építettem fel mindent.

Egyetlen lányért pedig lemondani mindenről, arról, hogy milliók ismerjenek egy nap akár.

Belegondolni is kegyetlen, mert nem tudom mit fogok csinálni, már nem tudom merre menjek tovább.

S még rosszabb lenne ha a lány ezeket tudná, ha úgy ismerne ahogy csak nagyon kevesen.

Sose találna senki mást, állandóan azon gondolkodna, hogy elment mellette az aki mindent megadott volna neki.

Nem kapattak el, megdolgoztam mindenért de azért a szellemi protekció befigyelt és már kiskirály vagyok.

De nem akarok az lenni, irigylem az egyszerű srácokat, mert legalább vele lehetnek, bejelölhetik facebook-on, hallhatják a hangját.

Én még csak foszlányokat hallottam s mégis több volt az a kevés hang nekem mint a legjobb zenék, mint a kedvenc zenéim.

S érezni akarom milyen amikor a fülembe súg valamit, úgy, hogy miénk az éjszaka, kettőnkké s a beszűrődő csillagfény, csak az lát minket meg a pók falon.

S érezni akarom, a könnyeit ahogy lecsordulnak és megcsiklandozzák az orrát.

Megérinteni a hátát, érezni azt, hogy ott van velem.

A mellei, a haja, és megfésülném minden reggel.

De félek mindentől, ha megtudja anyukám vagy a nővérem.

Mi történne, rettegek, hogy ők sose fogadnák be.

Élem ezt a hazug álarcos bál életét, mindenki előtt rendben vagyok, el kell játszanom mindent s még néha én is elhiszem, hogy igazán jól teszem a dolgomat.

Pedig igazán nem, s igazán nem tudom, hogy érezzem magamat.

Megbíznak egy csomó melóval, tele a gépem készülő CG tervekkel, készekkel, készül egy csomó más dolog és teszem a dolgom hangyamód ahogy tettem eddig is.

Csak már nem tudom miért, miért csináltam bármit.

Minek dolgoztam és tettem meg éreztem annyit a világért amennyit tudom, hogy igenis tettem, hogyha egyetlen dolog nem lehet az enyém.

Nekem nem kell semmi, lemondanék bármiről ha az enyém lehetne mégsem tudok mert félek, hogy nem érné meg a lemondás.

Félek, hogy nem jelentek neki semmit, csak valami játék vagy kaland lennék akit lecserél még akkor is ha megismeri a világomat.

A legjobb lett volna ha sose találkozunk, mert elég volt egy pillanat amire még mindig emlékszem.

Egy kislány mosolya volt, s nem akarom elvenni tőle mindazt a mosolyt, szeretném ha addig rajta lenne amíg csak él.

Nem akarok zavaró tényező lenni, se az anyukájának, se annak mostani párjának, se az apukájának, se az én családomnak, nem akarom, hogy bárkinek bármi baja legyen.

Hogy arra kéne gondolniuk amire a legkevésbé akarnak, hisz ők úgyse értenék meg.

Sose lehetne az én csajom, az akinek örömmel fogom a kezét, sose lehetne az enyém semmi, semmi amiről valaha álmodtam vele kapcsolatban.

Nem láthatom a macskáit, nem játszhatok velük, nem ismerhetem meg a barátnőit, nem nézhetem végig a kosármeccseit.

Tökre belenyugodtam, hiszen én egy sztár vagyok XD

Szóval ha ez nem jön össze, akkor a siker miért is ne hajtana?

Vagy te lemondanál az egyetlen biztos dologról az életedben valaki olyanért akivel soha se jönne össze?

Bocs a haverom csöpögős szövegérért, kissé elme-gyenge sajnos :)

Bár mondjuk tényleg közel áll egy Bruce Wayne-hez, mintha csak úgy kipattant volna a Sötét lovag trilógia valamelyik szegmenséből.

Reggeltől estig, estétől reggelig. :D

16/f