A legjobb baratommal imadjuk egymast. Mikor egyutt vagyunk mindig forr koztunk a levego. Sokszor simogat. Mindig majd fel fal amikor nez. De mégsem szeret?

Lehet, hogy csak fél, hogy ha szakítanátok, elveszít.

Dejo! Mármint rossz, de az a jo, hogy velem is ez van..csak nálunk en utasítottam vissza...azóta távoltart magától, nem kedves mar annyira, érzem amikor a barna szemei néznek nem csak szeretet, hanem gyűlölet is van benne..mar csak viccelődve beszélgetünk..csak osztálykiránduláson kerülünk közelebb, de annyi..jövőre meg mar tuti találkozni se fogunk. Nem tudok segíteni nagyon, mert meg ense ertem ezt. Ha eldöntöm, hogy csak barát, rámnez es aligbirom magam visszafogni, maskor meg, ha Mád lánnyal látom vegyes érzések vesznek körül, hogy akkor most annyi se leszek neki, mint most. Bár nálam meg azis durván bele jön, hogy nem akarok kapcsolatot. Ajánlom, hogy gondolkozz, tudom, hogy nehéz, de mas nincs. Vagy üljetek le es beszéljetek meg. Ez egy ilyen ördögi kor. Hajra! Sok szerencsét!

*Más

nagyon ismerős a helyzet, csak mi a legjobb haverommal kavartunk, és eléggé megviselt mindkettőnket :( mármint előtte mindig együtt lógtunk, és az eset után borzasztóan eltávolodtunk egymástól.... Úgyhogy sajnos én sem tudok neked semmi okosat mondani :/ 15/L