Felnőtt, vagy gyerek? Nem tudok eligazodni az érzéseimen.

Sziasztok! :)

A helyzet a következő:

Két hónapja vagyok együtt a barátommal, ő 23, én 18. Ő az első barátom, neki már van tapasztalata mindenben, én viszont mindent új dologként élek meg a kapcsolatunkban. Nem tudom, mostanság egyre többet agyalok azon, hogy hogyan alakul majd a dolog (távkapcsolat amúgy, így csak hétvégente találkozunk) mert én nagyon szeretem, és szerintem ő is engem, csak szokatlan még ez az egész. A másik, hogy amikor találkozunk akkor nagyon jól érzem magam vele, mégis sokszor utólag visszagondolva szinte magamra sem ismerek. Kicsit olyan 'mocskosnak' érzem magam attól, amikor utólag vissagondolok arra, hogy pl megfogta a mellem/fenekem. De nyilván abban a pillanatban az lenne az utolsó gondolatom, illetve nem is feszélyez a szituáció vagy valami, így nem állítom le. Csak mégis sokszor azt érzem, hogy az a 'gyerekes' én aki az eddigi 18 évem alatt voltam ilyenkor visszatartja a már felnőttebb önmagam. :D Bocsánat, ez így lehet nagyon hülyén hangzik. Csak tényleg nem egy olyan lány vagyok aki fűvel fával összejönne, barátom tényleg különleges srác, csak idegennek érzem így belegondolva ezeket a dolgokat, de nagyon beindít olyankor a szituáció, hiába, hogy így a hétköznapokbóll visszagondolva már kicsit furcsa átgondolni. :D Ti is így éreztetek az első kapcsolatotok elején?