Borzasztóan hiányzik. Nem tudom, hogyan tovább. Mit tehetnék?

18 éves lány vagyok, még soha nem volt barátom. Voltak fellángolások, de tudtam, hogy nagy részükből nem lesz semmi, ezek el is múltak. Most viszont megismerkedtem egy fiúval...és valahogyan éreztem, hogy ez más. Teljes nyugodtságot, biztonságot éreztem a közelében, mintha nagyon közel állnék hozzá annak ellenére, hogy nem ismerem annyira. Jól elbeszélgettem vele többször is, ami csak kevés fiúval sikerült eddig, ő pedig gondoskodó és nagyon kedves volt velem. Aztán ahogyan felerősödtek az érzéseim megijedhettem, mert akaratlanul is elkezdtem kicsit visszahúzódni, félénkebb lettem előtte. Úgy gondolom, ezt ő is észrevehette, mert elkezdett egy másik lánnyal ismerkedni, egyre többet beszélgettek, látszott, hogy kedvelik egymást. Én pedig most magamat hibáztatom és szörnyen érzem magam, amiért az introvertált természetem miatt elijesztettem őt magamtól. Nem tudom, hogy neki voltak e egyáltalán érzései felém, mert sok lánybarátja van, akikkel szintén kedves és érdeklődő. Még fogunk találkozni a nyáron, de fogalmam sincs, mit tegyek. Hagyjam az egészet? Vagy menjek oda hozzá beszélgetni, jobban megismerni? Egyáltalán hogyan tudnék megváltozni, mit tegyek, hogy ne legyek ilyen szégyenlős előtte és közelebb engedjem őt magamhoz?