Nektek milyen érzés ha hiányzik akit szerettek?

Nagyon rossz:( Semmit sem tudok csinálni, nincs kedvem semmihez sem...:( És unatkozok is.

16/L

A szívem táján különös érzés kerülget... sírhatnékom van és a gondolataim körüle forognak... a szívem hevesen ver.És semmi másra nem tudok gondolni, elvonja a figyelmem és ő jár az eszemben.

Nélküle olyan üres minden. szomorú vagyok, és senkivel sincs kedvem beszélgetni. ez egy ilyen dolog..

Megkérdezem magamtól hogy hol lehet,hogy mit csinálhat,hogy jól van e.Teljesen eluralkodik rajtam az a temetéseken fel fel bukkanó nyomasztó hangulat hogy csak újra látni akarom.Rosszul érzem magam nem akarok senki közelében lenni általában ilyenkor ha idejön hozzám valaki akkor csúnyán lerázom.Azon jár az agyam hogy ez ennél rosszabb nem lehet pedig amúgy azon kívül hogy szimplán nem látom és nem tudom hol van nincs semmi ami történne.Rosszul érzem magam..nagyon rosszul és végül mindig az jut eszembe hogy nem érdekel csak ő jól érezze magát hogy sose érezzen semmi rosszat.Mikor meglátom görcsberándul a gyomrom.Rögtön mosolygok csak tudnám miért.. azthiszem mert látom hogy jól érzi magát és jól van.

Aztán általában végig gondolom azt hogy mit csináltam eddig.Lássuk csak.. 2 emberrel beszéltem úgy ahogy amúgy soha nem beszélnék velük mert a barátaim és csúnyán leráztam őket pedig csak nem akartam hogy így lássanak és kedvem sem volt beszélgetni.Inkább maradtam ebben az idióta gondolatmenetben amivel nem értem el semmit csak hogy pár percig a világ legnyomorultabb emberének érezhettem magam.

Javarészt ennek az egésznek a végén arra lyukadok ki hogy egy bal**** szerencsétlen életképtelen lúzer vagyok.Mert nem csak hogy nem ismer az aki miatt jobban aggódok mint bármi miatt jelen pillanatban de nem is érdeklenm és nem is fogom.

Köszi hogy végig olvastad.Ezek után általában röhögök magamon javaslom te is tedd ezt..röhögj rajtam mert ez a leginkább a "vicc" kategóriába sorolható.Tudod mikor valaki már olyan szerencsétlen hogy az vicces.Ne úgy értsd a viccet hogy hazudtam mert nem hazudtam sőt még jól is esett leírni.Mert ezt soha egyik barátomnak aki ismer.. soha egyiknek sem írnám le mert nem akarom egyiket sem ezzel traktálni.Biztos meg van a maguk baja.Meg amúgy is utálom magam gyengének mutatni pedig az vagyok.Talán gyengébb mint egy nyúl.

Nagyon szomorú vagyok tőle, semmi életkedvem nincs, semmi sem érdekel.

14/f