Nehezen nyílok meg de ez kivétel, hogyhogy?

Nagyon nehezen nyílok meg, nem barátkozom könnyen senkivel, nem adom oda mindenkinek a bizalmam, egyszóval zárkózott vagyok. De nagyon. Kivéve egy személlyel szemben. Egy fiúval szemben. Előtte tényleg magamat adom, könnyű előtte megnyílnom. Örülök, ha beszélget velem, megpuszil, megölel stb. Ha meglátom jobb lesz a napom. Közhelyesen hangzik, de ránézek és ezerrel kezd verni a szivem, és kedvem támad beleborulni a nyakába. És nem tudom mi ez. Sok könyvet olvastam, kb így írják le a szerelmet. Szerelmes vagyok? A fiú az egyik barátom. Imádom hallgatni ahogy beszél, a hangjára el tudnék aludni. Külsőre egyszerűen gyönyörű. De ezt csak nem rég fedeztem fel. Már régóta barátok vagyunk. Nem értem mi ez az érzés. Szerelem? Még sosem éreztem ilyet, de mêg az sem volt sose hogy valaki tetszett a közelben. Max filmekből vagy ilyesmi. Ez tényleg szerelem? Nem merem elmondani senkinek mert nem szívesen nyílok meg. Köszönök minden választ és bocsi hogy kicsit hosszú lett.:)

14L