Tetszik egy lany de a haverom legjobb baratnoje. Mit tegyek?

Ha iga barátod, akkor még át is adja. Ha neki nincs esélye, neked meg van, akkor miért ne? Én nem haragudnék rád, ha én lennék a haverod helyében, sőt, még segítenék is. Szóval tisztázd vele a dolgot. Ha megharagszik, akkor meg úgyis mindegy és legalább kiderül, hogy mennyire barát. Aki ilyenért képes berágni, az jobb is, hogy repült, neked meg ott lesz a lány. :) Szóval ülj össze haverral, beszéld meg vele, aztán igazából simán kisülhet jó is ebből. Sok sikert! ;)

Szerintem mondd el a barátodnak hogy tetszik a csaj, és szeretnél vele megismerkedni közelebbről is. Ha normális ember megérti.

Mondd el a barátodnak,hogy tetszik a lány (és kölcsönös) és ha igazi barát akkor megérti.

Ha a barátodnak egyáltalán nincs olyan szándéka hogy akar valamit a csajnál és nem zavarná ha a csaj mással jön össze akkor én ismerkednék a lánnyal, de bennem azért lenne annyi hogy először megmondanám ezt a haveromnak hogy tetszik a lány barátja és meg akarom őt ismerni. A gyerekkori legjobb barátomnak akivel egy óvodába és iskolába jártunk még gimibe is mert a szüleink is jó barátok voltak, ő neki volt egy lány barátja akivel csak barátok voltak. Igaz a gyerekkori legjobb barátom nem akart semmit a lánytól elismerte hogy szép lány de valamiért nem jön be neki olyan téren, és a lánynak sem. Egyszer áthívtak hozzájuk filmet nézni, be is mutatta nekem a lányt aki nekem elsőre nagyon megtetszett, és hát a haverom nagyon ellenezte hogy összejöjjünk, pedig mindketten akartuk, de mégis közös barátunk volt, nem akartuk hogy tönkremenjen a barátságunk. Persze nem bírtunk magunkkal és össze jöttünk, eleinte titkoltuk, de amikor közös programok voltak nem bírtuk megállni hogy ne csókolózzunk meg hasonlók, persze egy ideig tartottuk magunkat de nem bírtuk. Persze volt belőle sértődés elég rendesen, nagy balhé volt, utána 2 hónappal később szent lett a béke, újra nagy volt a barátág, és elfogadta a kapcsolatunkat, de aztán a barátnőmmel ketten összevesztek nagyon csúnyán és nem is álltak szóba egymással valamiért. A barátnőm meg 10 hónappal később búcsú levélben megköszönte az 1 év 5 hónapot amit együtt töltött velem, személyesen nem mert szakítani, és elment új életet kezdeni, semmilyen kapcsolatot nem tudunk tartani, mindenét törölte, email, facebook, telefonszámát megszüntette, anyukája meg nem mond semmit. Utólag megtudtam a barátnőitől hogy ezt mind a gyerekkori haverom miatt csinálta mert undorítóan bánt vele, majdnem megerőszakolta és nem akart így tovább mellettem sem lenni a sok hónap alatt mert tudta hogy ha a barátommal csinálunk valamit ő nem jön, ha a barátnőmmel vagyok akkor a barátom nem jön, de ugye kiderült hogy a barátom zaklatta a barátnőmet amiről én semmit nem tudtam, persze észrevettem a barátnőmön hogy sokszor baja van, meg lehangolt, meg nem bír magával meg sokszor majdnem elsírta magát, meg sokszor mindig engem akart, eljött elém a munkahelyemre, megvárt a portán meg sokszor ha mentünk valahova csavarogni, mindig mondta hogy ne a városba legyünk mert már unja az egészet, pont azért mert nem akarta hogy a barátommal összefussunk véletlenül se, a dolgokat pedig azért nem mondta el nekem soha mert nem akarta tönkretenni a gyerekkori barátságunkat. Persze már 22 évesek voltunk én már közeledtem a 23. születésnapom felé mert akkor egyik kedves munkatársnőm elkérte a városunktól nem messze lévő családi nyaralójuk kulcsait mert közösen használják a rokonsággal, és mondták hogy szervezzünk ott nekem bulit, hívjam el a barátaim meg minden. Persze akkor még jóba voltam a gyerekkori barátommal még nem tudtam semmit a dolgokról, de pont a bulim előtt 3 nappal beszéltem a volt barátnőm barátnőivel mert simán beszélő viszonyban voltunk ha összefutottunk az utcán vagy valahol de nem tartottuk úgy a kapcsolatot és ők mesélték nekem a dolgokat. Akkor persze könyörögve kértek hogy ne csináljak semmit, de nem bírtam magammal, elhívtam a barátomat sörözni és elmagyaráztam neki hogy itt és most vége a 21 éves barátságunknak, majdnem összeverekedtünk a dolgokon aminek a következménye a lány barátja volt, mert ő neki mindig is tetszett csak tudta hogy nem jöhet vele össze sohasem és bekerült barátzónába, és ugye egyáltalán nem akarta hogy én járjak vele mert az neki a szemébe igazságtalan dolog. Én ezért is írtam le ezt a sztorit hogy vigyázzál ezzel mert az lehet hogy a barátod azt mondja hogy oké, de ami benne lezajlik azt te nem tudhatod ha nem vagy elég jó ember ismerő, és nem tudsz olvasni a testbeszédben, meg a viselkedési jelekből. ÉN párszor észrevettem dolgokat de mondta hogy nincs semmi gond meg akkor még én sem voltam tisztában azokkal hogy mi zajlik le benne, pedig ha akkor odafigyeltem volna hogy neki nem tetszik a dolog, nem jöttem volna össze a lány barátjával, és nem is tartotta volna vele úgy a kapcsolatot, max párszor beszéltünk volna egy keveset és ennyi. Ha így lett volna akkor mai napig megmaradt volna a barátságunk, és evégett oda kerültem hogy jóformán egyetlen egy barátom sincs, csak a munkatársaim vannak nekem mint barátok 2 házas családos hölgy és egy egyedülálló apukával vagyok jó barátságban, aki közel 40 éves létére egyedül neveli kislányát.