Szerintetek mennyi esélyem van még nála?

Még tavaly év vége felé megismertem egy fiút interneten, de akkoriban még kifejezetten unalmasnak tűnt. Hosszú ideig piszkált azzal, hogy találkozzunk már, elvégre nem lakunk annyira messze. (Ugyanabban a városban járunk suliba.) Beleegyeztem, mert reméltem, hogy ha látja, hogy élőben mégcsúnyább, szerencsétlenebb és nem normálisabb vagyok, békén hagy. De ez nem így lett, sőt bevallotta, hogy tetszek neki, és olyan hihetetlen kedves volt velem, minden találkozásunk után boldogan értem haza. Kivétel az utolsó, mert akkor elrontottam az egészet. Nagyon rossz napom volt és vele is bunkó voltam...hazafelé már elkapott a sírás, aztán később méginkább egy paraszt voltam vele mert tudtam, hogy ezt már elrontottam és ha mégtöbbször bocsánatot kértem volna tőle, csak kinevetne, ezért azt mondtam neki -miután kijelentette, hogy maradjunk szimpla barátok-, hogy igazából nem is akartam, hogy ő megszeressen. Talán ez volt az egészben a legnagyobb hibám, mert ezzel a mondattal kb. megsemmisítettem az azelőtti hónapokat. Óriási bűntudatom volt, legszívesebben meghaltam volna (vagyis ezzel próbálkoztam is, de igazából ezt még én is szánalmasnak tartottam). Néha rámír, és amikor azt írta, hogy tetszik neki egy lány, szó szerint sírógörcsöt kaptam, sőt még az (új) telefonomat is méterekkel arrébb dobtam. Nagyon "leütött" ez a hír...amióta ezek voltak, semmi életkedvem nincs, hiányzik is, de legszívesebben eltüntetném a föld felszínéről is. Szerintem sejti, hogy hiányzik nekem, de ő szándékosan a lelkembe gázol, mintha azt szeretné, hogy szenvedjek, vagy nem tudom. Szerintetek végképp megutált? Mostanában már egyre ritkábban is ír, mert soha nincs témánk...