Ki vagyok borulva, mit tegyek?

A családban a továbbtanulás miatt egyre nagyobb a feszültség, de ez még nem is vészes, mert a szüleim 80 km-re laknak egymástól. Van egy fiú, akibe 2014 óta szerelmes vagyok, és novemberben végre ő is rám talált. Építgettük a kapcsolatunkat és minden szépen ment, és boldog voltam, egészen múlt hét szerdáig. Ketten ültünk egy padon, mire kipakoltam az érzéseimet: hogy nem vagyok benne biztos, hogy tovább kéne lépnünk, mert szeretem őt, de ha esetleg elköltözöm, nem akarok neki fájdalmat okozni, nem akarom, hogy rossz legyen ez az egész. Megijedtem ettől az egésztől. (Van oka: kiskoromban az unokatesóm szexuálisan molesztált, amit már sikerült feldolgoznom magamban.). Azt mondta, szeret és addig fog szeretni, amíg el nem megyek, sőt még utána is. Ez így rendben is volt. Csak kedden kezdődött, hogy mivel egész nap rohantam, alig láttam, nem voltunk kettesben, állítása szerint „le se szartam". (Osztálytársak vagyunk). És itt kezdődött a rumli, ugyanis szerdától tavaszi szünet van, mi pedig a neten beszélgetünk.....pénteken már le se tudta írni, hogy szeret, ezt meg is jegyeztem. A válasza ez volt: „most azt hiszed, hogy elveszíthetsz, ugye?" Mondtam neki, hogy nem, mert már elveszítettem. Nem reagált, a válasz ez volt: „Nem miattad."

Kiborultam, tegnap kértem, higy valamit mondjon, akár azt is hogy nem, cdak válaszoljon az üzeneteimre! Nem válaszolt, pedig már reggel látta, ezért este kilenckor felfüggesztettem a fiókomat, felrohantam a szobámba, és elkezdődött a saját poklom. Bőgtem mint egy kisgyerek, felnyúltam a polcra, levettem egy borotvát, szétszedtem és szétvágtam a lábszáram.....soha nem gondoltam volna, hogy ezt fogom tenni, de annyira gyűlölöm magam, hogy bántani akarom a testem, mert így azt érzem, hogy megkaptam a büntetést. Tiszta vágás az egész. Mit ajánlanatok? Kérlek, segítsetek!!