Mi tévő legyek ebben az ügyben? Fiú-lány szerelem. Vagyis fiú szerelmes, lány nem :/

Noss, hol is kezdjem? Először inkább elmesélem a történetet, aztán pedig a többi kérdés a sztori után. Van egy lány (13 éves) és vagyok én (17 éves). Tudom, hogy a korkülönbség elég nagy, és tudom, hogy 14 év alatt büntetnek. Na de ez mindegy... Mikor először megláttam, egyből megtetszett. Nem hittem egészen addig a "szerelem első látás"-ba. Aztán megkerestem facebookon, és ráírtam, hogy "szia, mizujs?". Erre ő visszaírt, és tovább beszélgettünk. Így ment ez elég sokáig. Aztán kérdeztem tőle pár felnőtt kategóriájú kérdést. Ő pedig válaszolt rájuk. Aztán másnap végiggondoltam az egészet és bocsánatot kértem tőle, hogy olyanokról beszéltem vele. Furcsa módon, ő megértett, és azt mondta, hogy 17 évesen ő is biztos kíváncsi lenne. Ezután tovább beszélgettünk, de normálisan. Én pedig egyre jobban szerelmes lettem belé. Egyszer elhívtam sétálni, és ő el is jött velem. Noss egész séta alatt meg se tudtam szólalni. Szerencsére ő tudott beszélni, de én csak bólogattam, és néha visszakérdeztem. Az izgalommal dús séta után tovább beszélgettünk facebookon. Aztán bevallottam neki, hogy szerelmes vagyok belé, de ezt is csak facebookon mertem. Mint kiderült, ő nem szerelmes belém. De én nem adtam fel, így tovább beszélgettünk, de a beszélgetések egyre furcsábbak lettek. Megváltozott, és volt olyan hogy csak 3-4 óra vagy akár 1-2 nap múlva válaszolt csak. Ezekre ő mindig kitalált v.mit hogy miért nem írt. (Tudom, nincs jogom kérdőre vonni, hogy miért nem beszél velem, de várjátok ki a végét). Aztán jött a karácsony, és én vettem neki egy könyvet (a kedvenc együtteséről szól: CoD- Kedves naplóm). Tudtam, hogy nagyon szereti őket, és kicsit kutakodtam, hogy meg van e neki avagy nincs. A könyvet megrendeltem, és még 3-4 napig hordtam a táskámban, mert nem mertem odaadni neki. Aztán beszéltem az egyik lány osztálytársammal, s ő "odarángatta elém" s a könyvet csak így mertem neki odaadni. Először nem akarta elfogadni de aztán meglátta a borítóját, és egyből meglepődött. Ezután megölelt és elfogadta a könyvet (Olyan puhán ölelt meg *--* nagyon jóó volt :) ) Aztán hazaértem és egyből láttam, hogy van egy üzenetem. Ő írt rám és még egyszer megköszönte a könyvet, és elmondtam, hogy ő nem szerelmes belém (ezt egy ilyen mini regénybe fogalmazta meg). Ez még szarabbul esett mint az első. Aztán próbáltam magam visszafogni, hogy ne beszélgessek vele, talán úgy könnyebb lesz, de nem bírtam ki. 2 nap után újra beszélgettem vele, és elmondtam neki, hogy tiltson le, ha zavarom, úgy jobb lesz neki is meg nekem is talán. Nem tiltott le, mert szeret velem beszélgetni, azt mondta. De aztán valami rosszat mégis mondtam, mert pár órára rá le is tiltott. Ezután beletörődtem, hogy végleg elveszítettem, és biztattam magam, hogy így jobb lesz mindenkinek. Aztán másnapra már le is vette a tiltást, és beszélgettem vele. Ezután végiggondoltam újra az egészet, hogy ő még csak 13 éves, biztosan fél meg minden s inkább nem írtam rá. Aztán egy hétre kiírt az orvos, mert lebetegedtem, és hétvégén ő írt rám, hogy "hogy vagy?"... Nagyon jól esett meg minden, de már kezdtem felejteni egy kicsit, s erre rám írt. Beszélgettem vele tovább, és a végén megint kezdett megváltozni. Tudtam, hogy nem fog visszaírni sokáig, ezért inkább elköszöntem tőle. De nem bírtam ki sokáig, másnap megint beszélgettünk sokat... Na de nem részletezem nagyon tovább, mert unalmas lesz. A lényeg az, hogy beszélgetünk most is, de nem sokat. Ám azt a kis szikrát mindig megkapom tőle, s én pedig teljesen lángra lobbanok tőle. Sokszor írt rám ő is, és sokszor küldött fényképet, de ezeket lehet csak én értettem félre. Vagy hát nem tudom, annyira megvagyok zavarodva. Ha nem írok neki akkor hiányzik (de volt olyan, hogyha sokáig nem beszéltünk akkor ő írt rám, vagy pedig kaptam egy "téves" üzenetet tőle... de a téves üzenet az nagyon sok), ha pedig írok neki, akkor lelép egy idő után, vagy nekiáll más fiúkról beszélni, de engem ez annyira rossz...

Mit csináljak? Hagyjam békén, vagy pedig harcoljak?

Gáz, ez a nagy korkülönbség? (Vagyis nem olyan nagy, csak a korosztály közti különbség a nagy)

Miért élünk olyan világba, ahol az interneten akarnak a mai fiatalok(köztük én is) mindent megcsinálni?