Leirnatok a sztoritokat? (fiú lány barátság)

nem mondtam el mert félek hogy vége lenne a barátságnak és akkor nem láthatnám

Nekem is van egy ilyen sztorim..nyáron volt, hogy táborban voltam, és elkezdtünk beszélgetni egy fiúval (17/f). Kicsi korom óta ismerem meg minden de addig semmi sem volt..neki akkor egy másik lány tetszett a táborból. Bennem fel sem merült a kérdés hogy köztünk lehet-e valami. Egész nyáron beszéltünk, addig végig bele volt zúgva a csajba. Aztán sulikezdés után már nem emlegette olyan sokat.. Maradtunk "legjobb barátok".. Novemberben már kezdem észrevenni hogy másként érdeklődik irántam..mikuláskor el is mondta..nem akartam tőle semmit..húztam az időt..egyre kedvesebb és figyelmesebb lett velem mint azelőtt..egszer egy este megengetem hogy megcsókoljon..azt követően még egy hónapig nem jöttünk össze..Aztán lassan megszerettem. Beadtam a derekam, és most együtt vagyunk. Nagyon jól kijövünk, egy suliba járunk idéntől, sokat találkozunk;) ezt azért a legelején nem gondoltam volna:)) 16/l

Én is szerelmes voltam a legjobb fiu barátomba de inkább halgattam mert évfolyam társam meg mi megbeszéltük hogy csak barátok vagyunk és semmi több. Ma már nem érzek iránta semmit se barátságon kivül.

Szia.Velem ugy történt az egész, hogy 3 éve ismertem meg egy fiut a szomszéd falubol, és hamar barátok lettünk.Találkozgattunk, motorozik szoval jött és elvitt egy-két körre az erdőben, élveztem nagyon, és jo volt vele. Legjobbarátok lettünk, és bármikor amikor volt egy kicsi szabadideje, akkor máris jött hozzám. És azt vettem észre hogy amikor megölel, vagy ő kéri hogy mi marad a puszival vagy rámmosolyog akkor olyan jo érzés töltött el.Akkoriban volt barátom neki is barátnője, de én éreztem hogy beleszeretek.Szakitottam is a barátommal mert nem akartam becsapni, de nem vártam semmit sem ettől hisz gondoltam magamba ugysem tetszem neki! Hiszen bőbeszédü, mély hangu, igazi menő pasinak számitott. Kiállt mindig értem, ami nagyon tetszett, mindent megbesztéltünk egymással.175 cm magas, szemüveges, barnahaju, gyönyörüszép mogyorobarnaszinü szemei voltak és telt ajkai. Mindig azzal szorakozott hogy a kockás hasát mutogatta és mondta hogy fogjam meg. Aztán már nem birtam tovább, elmndtam neki hogy mit is érzek... ő nem szolt rá semmit, mondta hogy ezt majd még megbeszéljük elémlépett arcon puszilt és szorosan átölelt.Ezután nem találkoztam vele, mondtam hogy ez nekem nagyon fáj, nem akarok a levegőbe logni, és megértem őt is . Letiltottam faceről, de ő telon hivott, barátaival üzent és odajött a házamhoz.. de mondtam neki hogy felejtsük el egymást mert ő a barátom akart maradni de nekem nem ment.Aztán rá 3 honapra nembeszéltünk, nem is láttam, motorral ott állt a kocsmánál jött ki és pont rámnézett. Nem beszéltünk de a szivem majd megszakadt, láttam hogy a visszapillantoban engem nézett és éreztem hogy megakart szolitani de gyorsan eliszkoltam onnan.. Aztán eltelt bő 6 honap, és a barátnőm ott lakik ahol ő, és ő mondta el nekem hogy halott 1 beszélgetést közte és a barátja közt, hogy mindig is szeretett engem, csak nem akarta bevallani magának, és nagyon sajnálja hogy akkoriban nem lépett.. Azota nem tartjuk a kapcsolatot, de néha napján mosollyal az arcomon emlékszem vissza rá. :) .. De még mindig hiányzik. BOcsi hogy hosszu lett, rég nem beszéltem már erről. 17/L

Sajnos nekem is van egy ilyen történetem. Volt egy fiú barátom. Kb. 3 éves korom óta ismertem és mikor elkezdtük az iskolát, tényleg egy komolyabb barátság kezdett közöttünk kialakulni. Évek elmúltával már nem is tudtam az életemet nélküle elképzelni. Már több mint 12 éve ismertük egymást, amikor egy valentin napon bevallotta, hogy szeret engem. Teljesen megható volt, hogy ajándékot kaptam tőle és minden olyan szép volt. Engem viszont sajnos nagyon váratlanul ért. Azt sem tudtam, hogy mit érzek iránta. Nagyon meglepett, mert az ugyan feltűnt, hogy féltékeny a fiú ismerőseinkre, ha velem voltak, de kb. ennyi. Szóval időt kértem, amit nehezen viselt. Bármennyire is meg akartam magam győzni, hogy én is így szeretem őt, nem ment... Sajnáltam, de nem tehettem, hogy mimdkettőnket átverem. A kapcsolatunk vége az lett, hogy a mindennapos /órákig eltartó mély beszélgétések teljesen véget értek. 2 éve egyáltalán nem láttam, akkor is csak véletlenül találkoztunk. Bármilyen hülyén is hangzik, volt Hogy haragudtam rá, amiért bevallotta, mert akkor úgy tűnt hogy ezzel ment teljesen tönkre a kapcsolatunk. Ma már persze nem pont igy gondolom. A döntésemet viszont nem bántam meg. Nem sokára megismertem egy férfit, akit tények "úgy" tudok szeretni. Ő még azóta is próbál belőlem kapcsolatot kierőszakolni, azzal hogy néha irogat, hiába látja hogy úgy sem lesz semmi. Szerintem neki is jár, hogy megismerjen valakit aki annyi szereti, mint ahogy én szeretem azt a férfit. Nem érheti be velem, csak ő ezt még nem látja. Ezt viszont nem azért irtam le, hogy bárki kedvét is elvegyem. Nekem igy alakult, elvesztettem egy fontos embert, de ez nem törvényszeíű. Ennyi erővel, jól is alakulhatott volna.

Egy osztályba kerültünk.6.hét:Bevallottam hogy szeretem. 8. h:Jártunk de semmi más.Elszúrtam.Túl ijedős voltam. 12.hét:utál másik év 35.hét:A megszállotja vagyok de nem utál annyira már.Esélyem sincs.

Nekem is van ilyen történetem. Ő vallotta be fél év után, de én visszautasítottam. Viszont a helyzet az, hogy nem én voltam az első lány, aki leoffolta. Igazából a harmadik, és utánam is még volt egy csalódása. Nyilván nem kéne mindegyik lányba beleszeretnie, de erről nem tehet. Ahogy én sem arról, hogy nem érzek úgy iránta, de mégis sajnálom szegényt. Barátok maradtunk hálistennek, megbeszéltük, hogy bármi van megoldjuk együtt, és ehhez tartjuk is magunkat.