Se barátok nem tudunk lenni, se pedig együtt lenni nem tudnánk. Mi a megoldás?

Megismertem egy srácot, az elején nagyon unszimpatikus volt, még menekültem is előle az első közös bulinkon. Aztán kiderült hogy ugyanolyan zenét hallgatunk, így lett közös témánk, de fura volt a viselkedése... Aztán valahogy úgy jött ki hogy elmentünk közösen egy koncertre, egyre szimpatikusabb lett... És ez így ment egész mostanáig. Állati jól elvagyunk, imádom őt mint ember, de az utóbbi időben észrevettem, hogy valamilyen szintű kémia van köztünk, ami miatt barátkozni nem tudunk, viszont ha belegondolok, hogy megcsókolom, nem érzem úgy, hogy valóra kellene váltani, mert nem lenne az igazi. Talán azért érzem így, mert úgy néz ki, hogy tetszem neki, de egy közös haver szerint tudja hogy nem lesz köztünk semmi, és nem zavarja... De amikor egymás mellett ültünk múltkor, vágni lehetett a feszültséget. Amikor egymáshoz értünk, zavarba jöttünk, és kínos volt az egész :D Végig hozzá akartam bújni valamiért...

Sok fiúbarátom van, de egyikőjükkel sem ilyen a kapcsolatom, ez mi lehet??? Azt sem mondhatjátok, hogy viszket a szoknyám, mert ugyan barátom nincs, de akkor a többi fiúbarátommal együtt töltött idő alatt is tuti éreznék ilyet...

Ő lassan 19, én 18 éves vagyok.