Nektek milyen volt az első szakításotok?

Nem volt kellemes, persze annyi előnyöm volt veled szemben hogy nem gyerek fejjel éltem át, így átláttam a helyzetet és tudtam jó döntéseket hozni.

A gyerekszerelmeket nem tekintem kapcsolatnak, én az első igazival, akivel kiforrott kapcsolatról beszélhetünk 18 évesen jöttem össze és 2 év együttélés után szakítottunk.

Egyébként hogy megéri-e szomorúnak lenni? Szerintem nem, viszont tanulni kell a hibáinkból, illetve fejlődni kell az önismeretünknek is, ez előre vihet a jövőben.

Semmi okod szomorúnak lenni... Tényleg lesz még számtalan, sokkal jobb is, hidd el.

Nekem egyébként ez 16 évesen volt, és nem esett nehezemre, mivel én szakítottam. A barátnőm eléggé az agyamra ment egy idő után a megalapozatlan féltékenységi rohamaival, meg hogy nem hagyott "élni", nem bírta elfogadnihogy rajta kívül is vannak számomra fontos emberek, akikkel szintén szeretnék időt tölteni.

megéri-e szomorúnak lenni miatta? mióta érdekli az érzéseidet, hogy megéri-e? ha tudsz parancsolni az érzéseidnek, akkor ne legyél miatta szomorú. fogadd el, hogy így alakult, lépj tovább és éld tovább az életed, keresd meg a következőt!

csakhogy az érzelmeket általában nem lehet tudatosan, ésszel irányítani. úgyhogy valószínűleg akár megéri, akár nem, úgyis szomorú leszel egy darabig. ki kell heverni. aztán egy idő után majd elmúlik és tovább tudsz majd lépni.

egyébként általában ez nem csak az elsőre vonatkozik. ha egy kapcsolat fontos neked és mély érzések dúlnak benne, akkor a szakítás mindig fájdalmas és nehezen múlik el...

Részemről szomorú volt, nem volt hosszú kapcsolat, egy hónapos volt, de konkrétan facebookon jelentette be hogy vége, idővel kiderült egy másik pasi miatt..

18 évesen történt, olyan 8 hónapja..

18/F