Miért érzem úgy, hogy nem kellek senkinek?

Pacsi :/

Türelem, valahol var a szőke herceg ;)

Lehet szerencsétlen beszorult valami fába vagy egy r**anc az útjában all :D

Kitartás :)

Azért érzed úgy, mert manapság az a trend, hogy 16 évesen már több himbilimbit fogjon a leányember, mint kilincset.

Csak tudod, a nagy igazság az, hogy nem a mennyiség számít. Meg nem is az, hogy mikor talál rád a nagy szerelem. Tudom, eh közhelyes dolognak hangzik, meg ettől még nem leszel boldogabb, de hidd el, az, hogy 16 éves korodig nem volt komoly kapcsolatod, még semmit nem jelent. Majd ha kétszer ennyi idős korodban is ezt mondod, akkor már el kéne rajta gondolkozni, hogy mi lehet a baj, de egyelőre még semmi okod nincs aggodalomra.

Az, hogy az a fiú nem lett a tiéd, persze, hogy fáj. Kinek ne fájna? De én úgy gondolom, hozzád nem egy olyan fiú illik, aki lazán, érzelemmentesen akárkit meggyömöszöl. Te nem arra vágynál, hogy egy trófea legyél (vagy egy olyan barátnő, akivel csak azért van a pasija, mert lehet vele d*gni), hanem egy olyanra, aki társként tekint rád, aki egyszerűen csak szeret veled lenni, hozzád bújni. Aki nem azért van veled, mert vár cserébe valamit, hanem azért, mert egyszerűen élvezi, hogy melletted lehet, és aki mellett teljes mértékben önmagadat adhatod. Na, az ilyen fiúkat nem az ehhez hasonló bulikban fogod megtalálni.

Miért nincs senkid? Mert nem vagy egy amolyan bizonyos R-betűs lény. Hidd el, ha kitennéd, amid van, és te is a bulikban mindenkinek széttennéd a lábadat, aki egy kicsit már jobban néz ki, simán lenne pasid. Csak az nem téged szeretne, hanem a testedet. És főleg nem önmagadért szeretne. Nem is tudna, hiszen amit így megjátszol, az nem önmagad.

Lesz barátod, efelől nincs kétségem. Csak szerintem te is jobban örülnél egy valódi, szívből jövő szerelemnek igaz?

Ja, és még annyit: aki mellett majd rád talál a szerelem, arról nem csak annyit fogsz mondani, hogy "az a srác, aki tetszik". Sőt, valószínű, hogy ha majd róla mesélsz, nem is a külsejét fogod majd kiemelni.