Mit gondoltok erről? Tény, nem igazi szerelem, de lehet Vagy csak bebeszékem magamnak hogy szeretem?

Én a "szerelmet" mindig annak az állapotnak tudom be, amikor valaki elcsavarja a fejemet, izgatott, nyugtalan leszek tőle, minden értelmetlen helyzetben rágondolok. Ez bekövetkezhet akkor is, amikor alig ismerem az illetőt, sőt általában akkor. Általában is illető is az szeretné, hogy minél vonzóbbnak tűnjön a szemedben, leginkább erről szól számomra "az az oldala".:))

Hosszútávon a szeretet érzését tartom fontosnak, ami az egymásravaló figyelmességben, türelemben, törődésben, megértésnek nyílvánul meg. Ha ez hiányzik a hirtelen lángra kapó szerelmességek mellett, akkor az a kapcsolat felborul, az én tapasztalataim szerint:) Nem tudom mennyire érthető ez is kategorizáltan, csak én így élem meg.

[link]

"A távolsági kapcsolatok, az SMS-ek, az emailek, a Facebook üzenetek akkor sem hozzák létre a szeretet érzését, ha a tartalmuk történetesen kifejezetten pozitív, sőt, romantikus. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne jelentősége ezeknek a kapcsolattartási formáknak, ám önmagukban nem alkalmasak arra, hogy valódi szeretet generáljanak.

A szeretet fizikai kapcsolatot igényel, ebből következően nem élünk át szeretet, amikor egyedüllétünkben azokra gondolunk, akiket szeretünk, sőt, akkor sem, ha éppen szenvedélyes szerelemes levelet írunk valakinek. Ezek fontos érzelmek, szükségesek a lelki egészségünkhöz, ám nem azonosak a szeretettel. Az érzékszervi kapcsolatok egyik legfontosabb eleme minden kétséget kizáróan a szemkontaktus."

Személyszerint nagyon sokszor beleestem abba a hibába, hogy szerelemnek neveztem az ilyen neten-beszélgetős dolgot, úgy hogy nevetséges módon, élőben nem nagyon néztünk egymás szemébe, bár minimum jól eltudtunk beszélgetni, néha. Bár az nagyon gáz, ha valakibe úgy lennél szerelmes, hogy csak neten beszéltek, és nem találkoztatok, de azt gondolom, fontos, hogy a találkozás legyen túlsúlyban.