Miért választotta a semmit, a semmi jobb nálam?

Van egy lány akivel nagyon régóta egy suliba járok, évfolyam társak vagyunk évek óta, de csak ebben az évben kezdtünk el megismerkedni közelebbről. Én már első beszélgetés alkalmából beleszerettem. Haverok is mondták, csak fellángolás majd elmúlik.. Egy francot.. "Megismerkedésre" rá 1 hónapra elmondtam neki mit érzek erre ő, ő kedvel, benne van a hiba nem bennem blabla(kb sablon duma). De ő remélte, hogy barátok maradunk (ahogy én is) Eltelt még egy hónap, látta mindig, hogy nincs túl jó kedvem van, mindig kérdezgette mi bajom amit nem is értek, mert szerintem nyilvánvaló. Volt amikor vettem neki ajándékot, de ő nem értette,hogy miért vettem, elpirult..aznap se beszéltünk sokat. Egyik reggel együtt érkeztünk a suliba(mármint egy időben), beszélgettünk. Megint kérdezte, hogy mi a bajom megint feleltem, hogy semmi. Erre ő azt mondta, hogyha megint miatta 'izélek' akkor bele se kezdjek majd. Persze én elakartam mondani, meg nem is. :S Én pedig azt mondtam neki: "jó hogy meg se hallgatsz".. Erre ő, hogy meg se hallgatlak? Mindig kérdezgettem mi bajom van... Ezután elrohant, és nem beszéltünk kb 2 hétig, majd megembereltem magam és beszéltem vele, adott még egy esélyt mint barát.. Azóta ismét normálisan beszélgetünk, hülyülünk stb, csak én nem bírok csak barátként mellette ülni/állni.. Igaza volt, csak én voltam barom. De amikor a közelében vagyok minden más.. Leírhatatlan.. A legjobb barátnője is mondta neki, hogy összeillünk meg ilyenek, de semmi..

Bocs a néhai kaka fogalmazásért.

15/F