Azt hittem sikerült. De mégsem? Mi ez? (többi lent, bocsi, kicsit /nagyon/ hosszú)

Tavaly jöttem rá, hogy nagyon de nagyon tetszik egy fiú, lassan 7 éve, osztálytársak vagyunk, még most is (most vagyok 8.-os) A 7.-et végigszenvedtem, befordultam, a hajamat a szemembe fésültem, és minden este gombóccal a torkomban aludtam el, mert tudtam, hogy a srácnál semmi esélyem. Az év végén, májusban megpróbáltam elmondani neki, mit érzek, de nagyon zavarban voltam, és ő is, ezért azt mondta, hogy majd facen beszélünk. Meg is történt, elmondta hogy ő mennyire szereti azt a lányt aki vagy 3-szor kidobta majd "visszafogadta", rendszeresen összetörte és elhanyagolta. Azt is elmondta, hogy ő már hónapok óta rájött. Én küldtem a "tudom" üzeneteket, meg a mosolygós fejeket, miközben a gép előtt sírtam. Másnap nem mentem suliba, és megpróbáltam elfelejteni. Úgy éreztem, sikerült. Ez az érzés egészen máig tartott.

Örültem, hogy sikerült elfelejtenem, mert amúgy sokat beszélünk, hülyülünk, meg minden oké, jóban vagyunk. Aztán most megint nem tudom mit érzek, mert egy csomót gondolok rá, de nem akarom szeretni. Képes vagyok elfeledkezni mindenről amikor őt nézem, de ez az érzés már nem olyan, mint amit tavaly éreztem. Akkor tudtam miért szeretem, mert tudtam, hogy ő soha nem bántana, nem okozna nekem fájdalmat. Most meg, fogalmam sincs, miért szeretem, de azt sem tudom hogy szeretem-e. Nem akarok megint gombócokat a torkomba, szomorú zenéket, és befordult hangulatot. Magamat akarom adni, de nem tudom mit érzek, fogalmam sincs, hogy most szeretem-e vagy csak szimplán jó fejnek tartom, vagy gyűlölöm-e. Kérlek mondjátok meg hogy mi ez, és hogy volt-e veletek hasonló, mert fogalmam sincs hogy mi van :/. A slusszpoén pedig, hogy valószínűleg ugyanabba a gimibe megyünk tovább :(. Tényleg bocsi a hosszú sorokért, ha végigolvastad, és még plussz időt szánsz rá hogy válaszolj, akkor nagyon szépen köszönöm :).