Már komolyan félek tőle, de hihetetlenül imádom! Mi legyen?

Már lassan nyolc éve,első osztály óta őt szeretem.Nem nyílt meg még igazán senkinek viszont igen népszerű(nem olyan "szveg" aki egész nap csak a külsejével foglalkozik vagy csaozik) igazából mindent háttérből irányít szétbomlik tőle az osztályközösség,és soha nem vesznek észre semmit,SOHA nem bukik le.Számomra mindig is olyan óriás volt,a főgonosz.

Hét év alatt nem sokszor szóltunk egymáshoz,talán mikor néha elkérte a házimat.

Mégis olyan szinten belezúgtam,hogy ennyi év után is bármit megtennék neki a világon..akármit.Szörnyen viselkedik velem,minden egyes szava és tette egyre közelebb visz a depresszióhoz.

Sosem tapadtam rá.SOHA,olyan voltam,akibe bárki beleszeretett csak ő nem.

És mikor megtudta hogy szerelmes vagyok belé(mert ő valahogy mindíg mindent kiderít)akkor látszott rajta az az igazi gyülölet irántam,és az a nőgyűlölet mindenkivel szemben,amikor teljesen magamba zuhantam.

Félek tőle.ő olyan hogy ha kell egy nőt is megütne,bármire képes.és az a gáz,hogy minden tette ami ellenem irányul,amiatt csak mégjobban belehavarodok.

Annyira naiv vagyok,úgy utálom magamat miatta.

Igazából azt sem tudom mi legyen a kérdés.

Valaki tanácsot akivel történt már ilyen?

Mit tegyek?

Beszéljek vele?(nem mintha visszaírna csak lehet hogy jobban érezném magam ha tisztáznám magamat.)

Segítség!

14/l