Belebolondulok, hogy nem lehet az enyém. De már úgy érzem, hogy végleg esélytelen ez a dolog. Hogy tudnám enyhíteni az érzéseimet?

21 éves lány vagyok. Több, mint egy éve szerelmes vagyok egy nálam 15 évvel idősebb pasiba. Bulikban ismerkedtünk meg. A kapcsolatunk röviden: keverünk aztán hetekig nem látjuk egymást. 4x vagy 5x történt meg, de csókon és tapin kivűl más nem történt. Eleinte én nem akartam, utána már ő nem, mivel fiatal vagyok, és lett neki egy kapcsolata. 2 hónapja nem láttam már, és elhatároztam akkor, hogy ennek vége. 2 hónap ide vagy oda még mindig szeretem. Olyan szenvedélyesen, mint mikor először éreztem, hogy ő kell nekem. Nem mondtam a szemébe, de valamennyire tudja, hogy én így érzek. Hiszen látszik rajtam. Ha találkozunk nem is figyelek másra, csak rá. Se facebookon, se telefonon nem beszélünk már. A közös szórakozó helyre nem járok, mert fáj látni őt a barátnőjével. De nem telhet így a nyaram, hogy alig merek ebbe a kis városban kimozdulni, nehogy összefussunk. Soha nem lesz az enyém, mert nem kellek neki. Az ő fejébe max a szex megfordult, de semmi érzelem. Gondolkoztam, hogy sporttal terelem el a figyelmem, vagy nyáron majd ha munkába állok. Veletek volt hasonló dolog? Nem merek nyitni a fiúk felé, elszórakozgatok.. de ha más adódna őt képzelem oda, mert senki más nem kell. :(