Lehet még nála esélyem?

Van egy fiú, évfolyamtársam, együtt járunk nyelvórára. Most 10.-esek vagyunk, tavaly, 9. második félévben tetszett meg nagyon, addig úgy éreztem, biztos bejövök neki, de én nem voltam oda érte, aztán egyszer csak bummm... Eltelt a tavasz meg a nyár, irtóra belézúgtam, és még 10. elején is folytatódott ez a dolog, néha ilyen házival kapcsolatos meg sulival kapcsolatos dolgokat kérdeztem tőle vagy ő tőlem, de nem beszéltünk sokszor. A képeimet leggyakrabban like-olta, még ő is jelölt be, stb., nagyon sokat nézett, volt, hogy rám köszönt...

Aztán ősszel összejött egy évfolyamtársammal egy sulis kiránduláson. 3 hónap után szakítottak, mert a lány nem volt belé szerelmes... Én közben próbáltam őt elengedni, akármilyen nehéz is volt, tetszett 2 másik fiú is, de közel sem úgy, mint ő, inkább csak vonzódtam hozzájuk...

Eltelt a tavasz is, és bár már tudtam, hogy nincsenek együtt a lánnyal, sőt, a lánynak nemrég új barátja is lett, mégsem kezdett el újra érdekelni a fiú. Voltak nehezebb napok, mikor nagyon hiányzott és hiányoztak azok az érzések is, amiket vele kapcsolatban átéltem, de alapvetően igyekeztem elengedni. Úgy éreztem, már lecsengett a dolog...

De az elmúlt 2-3 hétben többet láttam a suliban, mint egyébként, és múlt héten egyik nap, mikor shortban voltam, az ebédlőben nagyon megnézett... Azóta leginkább, úgy érzem, újra fellobbant bennem ez az egész. Nem vagyok szerelmes, de nagyon szeretem, nagyon tetszik, de közben meg már szánalmasnak érzem, hogy ennyi idő után még így odavagyok érte, holott lehet, hogy ő nem is gondol rám, ha valaha is tetszettem neki (amit azért valószínűsítek)... Ráadásul azért lett volna több lehetősége is rá, hogy kezdeményezzen nálam, még ha nem is biztos benne, hogy nekem ő bejön, ha tényleg tetszem neki, megpróbálhatná... Volt egy buli is tavasszal, ahol mindketten ott voltunk, de ott sem jött oda hozzám vagy ilyesmi.

Ma is filmeztünk órán, de mikor véget ért a film, kimentünk az udvarra, és ő meg a haverja végig arra jöttek, mint én a barátnőmmel, meg ilyen apróságok, amik mindig arra késztetnek, hogy reménykedjek, esetleg összejövünk, de mégsem látok rá esélyt, holott kegyetlenül fáj és elkeserít a dolog, de nem tudom elképzelni, hogy bármi legyen köztünk, az túl szép lenne, és különben is, mindig arra gondolok, hogy én odavagyok érte, neki meg tuti a volt barátnője az, akire így gondol, mint én rá, mert hát kikosarazta, meg ilyesmik...

Lényeg a lényeg, vannak ilyen apróságok, amikre azt hihetném, hogy bejövök neki, de komolyan biztos nem tetszem neki, mert már rég léphetett volna.

Ráadásul itt a nyár, holnap látom utoljára (ha szerencsém van, meg esetleg az évzárón), aztán 2,5 hónapig semmi... Egy éve ilyenkor pont itt tartottam... Tudom, jobb lenne, ha jönne már egy új valaki, de nekem ő a legjobb, elolvadok tőle, de közben meg már nem érzem helyesnek ezt az egészet, el kéne engednem, de annyira szeretem, és úgy reménykedem még mindig...

Tanácsok, valami okosság? Igazából csak végső elkeseredésembe írtam ide, ha valaki tud valami jót mondani vagy volt hasonló helyzetben, azt megköszönöm.