Ebből lesz szerelem? Mert en nagyon szeretem es úgy gondolom hogy valamit érez irántam.

Úgy kezdődött, hogy 2014 decembert 17.- bejelöltem csak

úgy facebookon.

Beszélgettünk párszor már akkor úgy éreztem hogy jó vele

beszélgetni.

Majd január elsejétől kezdtünk el komolyan beszélgetni napi

szintem ilyen 11 órákat.

De inkább hétköznap délutánonként :)

folyamatosan inspiráltam meg ő is engem a humoromat

nagyon díjazza és szobor hangoztatta hogy jó velem

beszélgetni .

Majd február 3.-án

Ilyeket kérdezgetett hogy hány lánnyal voltam együtt..stb

meg hogy lehette úgy szeretni valakit akivel még csak

Facebookon beszéltél ..

Erre mondtam igen !

Aztán mondtam neki hogy mondja el annak a személynek

akit szeret mert megfog Könnyebbülni .

Erre megnézte és vagy 5 perc múlva írta, hogy SZERETLEK

.

Erre én felhívtam telefonon és elmondtam én is így érzek.

Majd abba a hónap hetedikén találkoztunk először (222KM

van köztünk )

Majd talin annyira jól elvoltunk meg minden meg:)

Majd megszerettem volna csókolni *--* De elhózta a fejét.

már akkor láttam rajta hogy bizonytalan de lelkileg nagyon

szeret.

Felnéz rám ezt mondta meg hát bizonyította is fűként azért

is néz fel rám mert nem hagytam el magam mert hogy

mozgáskorlátozott vagyok .

De nem érdekli ami jó és felnéz rám és én is rá olyan mint a

lelki társak is lennék.

Majd tali végé mikor hazaértem másnap beszélgetünk és

mondta hogy nem tudja mit szeretne.

Aztán pár hétig feszt ó irt rám.

Volt olyan hogy amint beléptem fb-re irt is olyan mint ha

figyelte volna mikor vagyok fent.

Most meg úgy az van mikro kérdeztem hogy lenne e tali a

válasza mindig akkor hogy nem tudom :C

De akkor még nem volt ez a fiú.

tegnap írtam neki egy sms-t de nem válaszolt még .

Meg hétfő óta nem beszéltünk.

Hétfőn telefonba kiontottam neki a szívem hogy fontos

nekem.

Az sms- be meg annyi a lényeg hogy nem szeretném

elveszíteni a legjobb barátomnak tekintem és hogy rám

mindig számíthat.

Nagyon szeretem fontos nekem nagyon.

Ő neki megtudok úgy nyílni mint még senkinek.

Meg mikor este sokat beszéltünk az nap telon is beszetunk 1 órát majdnem.

Majd Facebookon is beszéltünk sokat es mondta jo kedve van es kérdeztem mi dobta fel es mondta hogy apukám meg én.

Meg ez nem olyan reg volt, hogy elkoszontem mert rosszúl létre. az idegtol mert annyira hiányzik, de nem mondtam el neki hogy miatta.

Majd másnap volt egy ilyen beszélgetésünk meg kérdezem h nem és aggódott értem mikor rosszul lettem este es így volt a beszélgetés.

En: Amugy íze tegnap remélem nem agudtal értem xd

Ő: de

En: Bocsánat

Jobb lett volna ha nem mondom el

Ő: nem lett volna jobb.

En: Értem :)

Ő: ha el szeretnéd mondani elmondhatod. remélem tudod:')

En: Igen tudom ❤ De ugy vagyok vele elfolytom xd

Ő: nemértem.

En: Annyi a lényeg hogy nem beszelek szinte senkivel a

gondjaimrol

Vagy is senkinek

ő: és nekem sem?

En: Nem szeretnem hogy aggódj

Ő: így aggodok!

En: Értem