Mit tegyek? Engedjem az érzéseimet?

Van egy legjobb ellenkező nemű barátom (most középiskola végén vagyok), akivel az elmúlt egy-két évben majdnem minden nap gondolok arra hogy kefélünk.

Még alsóba lettünk nagyon jóba, amikor még egy iskolába jártunk. Néha beszélgettünk, aztán a fülembe súgta egyszer, hogy ha felnőttek leszünk, akarok-e a felesége lenni, én meg rögtön igent mondtam (nyilván ekkor még egyikünk sem tudta mit csinálnak a házastársak az ágyban). Nem sokkal azután (vagy hogy ez előtte vagy utána volt, azt nem tudom) egy másik lány még megígértette ezt vele. És emlékszem, évekig beszéltünk erről, hogy ha majd felnőttek leszünk, melyikünk lesz a felesége. Aztán teltek az évek, a másik lánnyal összeveszett, és vele többé nem beszélgetett. Mi maradtunk ugyanolyan nagyon jó barátok, de ahogy teltek az évek, egyre kevesebbet beszéltünk erről, hogy felnőttként házastársak leszünk, de megmaradtunk legjobb barátoknak. Az elmúlt 5 évben már egyáltalán nem esett szó erről.

Ezért pár hete megkérdeztem tőle, hogy emlékszik e arra, amikor megkérdezte ezt tőlem. Azt mondta nem, és ha ilyet kért tőlem, akkor megcsalta a másik lányt, mert vele már korábban járt.

Mit csináljak? Próbáljak vele kapcsolatot, vagy maradjunk csak barátok? Az a furcsa, hogy néha úgy viselkedik, mintha ő is szeretne így engemet.

Annyi, hogy mi mind a ketten annak vagyunk a híve, hogy házasság előtt nem dugunk, szóval olyan választ nem kérek hogy pl. "próbáld ki milyen ágyban, aztán majd meglátod"