Tényleg akkora baj ha 17 évesen nem akarok kapcsolatot?

A velem egykorúak folyton ezzel nyaggatnak, és nagyon idegesít már, nem értik meg hogy nem akarok, és én se értem meg azt, hogy miért akarnak helyettem dönteni az életemről. 13 évesen voltam szerelmes, az nagyon is komoly volt, viszont fájdalmas véget ért. Én már tovabbleptem azon, szó sincs arról hogy még mindig lennének iránta érzéseim. Inkább undorodok tőle, azért, amiért tönkretett. Viszont nyomot azt hagyott bennem, a közelmúltban beszélgettünk egy fiúval, és nagyon megertettuk egymást, ott és abban a pillanatban úgy éreztem hogy készen tudnék állni egy újabb kapcsolatra és magam mögött hagyni a félelmeimet. Meg kell jegyeznem, hogy igazából ezzel a fiúval se onszantambol kezdtem el beszélgetni, hanem szintén a társadalom nyomasara.

Visszatérve az előbbihez, következő nap nagyon kétségbe voltam esve, hogy dehát én nem akarok kapcsolatot, így amint lehetőségem adódott rá, közöltem a fiúval, hogy tévedtem, és szerencsére elkezdtunk ritkábban beszélgetni, nehogy kialakuljanak (komolyabb) érzések.

Az okok amiért nem akarok kapcsolatot:

1: rettegek a csalodastol, hogy az se működne, és a fajdalomtol is, amivel végződne.

2: egyszerűen nem hiányzik még egy ilyen dráma is az életembe, még akik annyira ajánlották nekem ezt a hulyeseget, tőlük is csak azt hallom vissza folyamatosan, hogy így megbantott, úgy megbantott, így ignorál, úgy ignorál, stb és NEKEM.ERRE.NINCS.SZÜKSÉGEM.

3. Van egy plátói szerelmem egy énekes személyében aki már nem él. Mielőtt bármit is írnátok, nekem azzal semmi bajom, hogy nem teljesül be, sőt ezzel a szituacioval teljesen elégedett és boldog vagyok, és persze dramaktol mentes. 13 évesen is úgy kezdődött hogy mielőtt megismertem azt a fiút, aki tönkretett ő előtte is volt egy plátói szerelmem, szintén egy énekes, aki nem él. És akkor nagyon boldog voltam. De amikor jött az a fiú, ő mindent tönkretett, ahogy egyre jobban kotodni kezdtem iránta, egyre többet is beszélgettünk míg már az énekes zeneinek a hallgatasara nem maradt idő, állandóan vele kellett foglalkoznom. Miután vége lett a kapcsolatnak, ugyan lett volna lehetőségem újra hallgatni őt, de már össze voltam törve, és elvesztettem az érdeklődést, az egyetlen dolog iránt, ami boldoggá tett.

És akkor, megfogadtam magamnak, és azóta is tartom magam ehhez az ígérethez, hogy ilyen hibát soha de soha többet nem követek el. Nem fogom eldobni q boldogságforrasomat egy random senkiért cserébe, aki tönkre fog tenni. És maximálisan semleges és erzelemmentes vagyok a másik nem iránt. És ez így is fog maradni. Remélem hogy ezzel legalább annyira felidegesitem azokat akik annyira ajanlgatjak a parkapcsolatot, mint ők engem, hogy erre eroltetnek.