Érezhet többet barátságnál irántam?

Ne haragudjatok, lehet nagyon egyértelmű a helyzetem, csak én vagyok ilyen vak. Egy kis háttértörténet:

Megismertem egy egész új baráti társaságot idén. Néha sulin kívül is együtt lógunk, főleg egy-egy buli keretein belül. A buli nálunk úgy szokott kinézni, hogy van egy testvérpár a társaságban és nekik van egy faházuk, ott gyűlünk össze és ki mit csinál, annyira nem vadulunk. A két srác közül a fiatalabbikkal jól kijövök, már amikor beszél hozzám. Amikor nagy társaságban vagyunk elég aktívan részt vesz a beszélgetésben, de ha kettesben maradunk teljesen elhallgat. Harapófogóval kell kihúzni belőle a szavakat. Ennek ellenére mindig megvár engem, mindig válaszol nekem, mindig meghív bulizni, a múltkor még azt is felajánlotta, hogy kocsival hoz-visz és aludhatok náluk, mert a szüleim dolgoznak. Ez neki mindent összevetve 80 km extra út volt, ami azért egy tini költségvetését tekintve nagyon durva.

Valami elképesztően türelmes velem. Még soha, viccből sem emelte fel rám a hangját. Szilveszterkor meséltem neki egy-két dologról és próbált bíztatni, tanácsot adni.

Ez eddig mind baráti. Nem gyanakodtam előtte. Aztán azonban amikor a szülei hazavittek, tíz perc múlva az autóban már ott tartottunk, hogy az ő fiuknál jobbat nem találok (az idősebbnek van barátnője, úgyhogy egyértelmű, kire gondoltak) és hogy *név* mennyire egy rendes fiú, nyugodt, türelmes és megbízhatok benne.

Soha nem vettem észre, hogy a srácnak bármilyen szándékai lettek volna. Soha nem próbált meg megérinteni, vagy személyes dolgokat kérdezni tőlem. (Mondjuk az igaz, hogy egy dumagép vagyok, szóval állandóan toltam neki a rizsát, de nagyon igyekeztem figyelni rá, hogy hagyjam szóhoz jutni).

Lehetséges, hogy a szülők szeretnék nagyon, hogy a srácnak legyen barátnője? Pedig nem tűnnek olyanoknak, akik a gyerekre kényszerítenek bármit is (elképesztően laza szülők, voltak akik a házban téptek és csak nevettek rajtuk). Meg azért csak jobban ismerik a fiút mint én. Meg őszintén, lehet, hogy csúnyán belegázoltam a srácba és most nem meri elmondani. Az ismerkedésünk elején meggondolatlanul elkottyintottam, hogy sokat csesztettek régen, amiért fiúkkal barátkoztam és nagyon örülnék neki, ha a barátaim nem lennének szerelmesek belém. Akkor még fogalmam sem volt erről az egészről.

Vegyem komolyan azt amit a szülei mondtak? Ha igen, hogyan közelítsem meg a srácot ezzel kapcsolatban?

Kis információ: Nem tetszik nekem, de nem szeretném megalázni, összetörni vagy kihasználni, mert egyébként nagyon kedvelem, egy tünemény.