Ebből lehet valami?

2017-ben elköltöztünk Magyarországról Romániában (családi okok miatt, ezt nem részletezem) és én ott jártam iskolába 1-4 osztályt, onnan mai napig tartom az ottani osztálytársaimmal a kapcsolatot. Ezen a nyáron 6 év után végre kitudtam látogatni a rokonaimhoz 2 hétre és az a 2 hét alatt 1 hetet egy fiúval töltöttem akivel tartottuk a kapcsolatot még a régi sulimból. Az az 1 hét alatt nagyon sokat mosolyogtam, nevettem, istenem ennyit meg sosem mosolyogtam vagy nevettem, önmagam lehettem de nagyon, nem tudtam, hogy tudok én ennyit nevetni és boldog lenni egy emberrel. Volt egy kapcsolatom, 3 hónapja lett vége és én azt hittem hogy az, az igazi szerelem és ennél jobb nincs, de ahogyan találkoztam azzal a fiúval Magyarországon megváltozott minden és éreztem, hogy vele tényleg önmagam vagyok. Nem volt csók vagy ilyesmi, ő akarta a csókot bár, de én nem szerettem volna, ígyis nehéz, nem akartam nehezebb legyen mert így is nagyon hiányzik az érintése, a jelenléte, a "mi" hogy is mondjam. miután eljöttem kicsit eléggé megromlott a kapcsolatunk de szerintem ez csak a távolság miatt van, amit tudtam előre hogy ez lesz én is hibás vagyok és ő is ez van. Ez nem egy mese vagy mi ez tényleg megtörtént és mondjátok, van remény arra hogy miután befejezem a tanulmányaimat, tudjunk újra találkozni? van bennem egy kis remény mert mikor azt hittük hogy többet nem talalkozunk akkor nagyon nagyon szomorúan és sietve búcsúztunk el (nem részletezem) aztán mondtam neki hogy hétvégén maradok, nem mondta hogy jönni fog, de hétvégén aztán reggel korán írt hogy "itt ülök a vonaton, megyek hozzád" és meglepett konkrétan hogy idejott hozzám. mit mondtok?