Felejtsem inkább el?

Új gimibe kerültem most 11.-ben. Van egy lány az osztályban, aki most a tanév első napján felajánlotta, hogy odaülnék-e mellé. Odaültem, és az első hét maradék tanítási napján egymás mellett ültünk, és nagyon jól beszélgettünk. Sok információt adott ki saját magával kapcsolatban, ami kicsit fura volt, mivel nagyon introvertált személyiség, szinte csak velem beszélt. Jól éreztük magunkat. Jó hangulatban is búcsúztunk egymástól a hétvége előtt. De hétfőtől sok minden megváltozott! Elült mellőlem, és onnantól kezdve nem nagyon beszélt velem, se senki mással. Pedig sok közös témánk volt, például a nyelvészet,művészet és a történelem. De attól a hétfői naptól kezdve megváltozott valami! Már nem tudott velem olyan felszabadultan beszélni. Teltek a hetek, egyre kevesebbet kommunikált velem, viszont a szomszéd padból továbbra is szinte mindig nézett, de ha visszanéztem, elfordította a fejét.Aztán elhatároztam magam, hanyagoltam, egy napig nem nagyon beszéltem vele. Meguntam hogy csak én próbálok sikeres kommunikációt lefolytatni. Hatott, és a nap végén szóbaállt velem, igaz csak annyira, hogy kellett-e tanulni biológiából, de akkor is nagy szó volt ez. Aztán jött egy hét, amikor bár nem ugyanolyan szinten, de elkezdtünk újra beszélgetni. És ekkor volt az, hogy meg tudtam nevettetni. De aztán megint ezt a visszahúzódást választotta, és azóta is néz folyton, ha nem nézek vissza rá. Vajon érez-e irántam valamit, vagy csak jó dolognak gondolja ezt? Hogyan tudnék a kettőnk kapcsolatán javítani? Most megint nem beszéltem vele, csak most egy hétig tartott. Láttam rajta hogy odajönne legszívesebben, és mondana valamit, de nem meri, vagy nem akarja. Kivonul az osztályból, és beszélget egy 10.-es barátnőjével, de még mindig folyton néz. Egyébként amikor elült, akkor azt mondta, hogy nem szeret az Ablak felőli sorban ülni, ezért ült át. Nem tudom, és a segítségeteket kérem, mert nem tudom kiverni a fejemből, annyira szeretem! Hogyan tudnám ezt megoldani?