Mièrt vagyok ilyen ember, hogy képtelen vagyok elengedni a múltat?

Volt egy kalandom, lassan fèl èvvel ezelőtt..A srác, se szó, se beszéd tűnt el. Majd a megkeresèsemre elèg àtlàtszó szöveggel felelt, ami elèggè lekoptatós dumának tűnt.Vègül èn mondtam ki, hogy legyen vége, ő egyértelműen nem mondta azt, hogy nem akar velem lenni, de persze tudom, meg mindenki azt mondta, hogy ez azt jelenti, ès az is, nyilván, hogy azóta sem keresett. De valahogy mèg mindig nem tudtam elfogadni, folyton az okokat keresem, mièrt alakulhatott így. Magyarázatokat gyártok, hogy ő egy makacs ember, aki nem akart engedni bizonyos dolgokból (azt hitte, èn komoly kapcsolatot akarok, ès az neki nem fért volna bele az èletèbe) ès önèrzetes is volt, nagyon (ez mondjuk biztos) ès megbàntottam azzal, hogy legyen vége a dolognak, de ezt a rèszèt nyilván csak bemagyaràzom magamnak, de mègis, úgy érzem, tőle szeretnèm hallani a magyarázatot, mert addig nem bírom lezàrni.Viszont, nem akarok komplett idiótànak sem tűnni, aki nem ért a szóból, meg megalàzkodni sem, ugyanakkor meg arra gondolok, hogy mièrt ne tenném fèlre az egómat, ès ez "jàr nekem"-úgymond, mert ő volt az első fiú az èletemben, akit szerettem.

Köszi, előre is.