Kinek milyen szerelmi csalódása volt?

13 évesen léptünk egy szintet egyik osztálytársnőmmel, aki a szomszédunk is volt (egy emelettel lakott feljebb). Szuper nyarunk volt, majd egy évig dúlt a tini szerelem. Csókolózás, ölelkezés, némi tapizás volt a testiség az egészben. Nem akart még tovább menni, én pedig jófiúként figyelembe vettem.

Majd hirtelen lekoptatott. Pár nappal később egy barátommal volt már együtt, aki 4 évvel volt idősebb nálunk. Kiskorunk óta voltunk haverok a sráccal.

Pocsék érzés volt, hogy átba... átvágtak. Velem nem bújt ágyba a lány, vele egyből.

Pár évig nemigen beszéltem egyikőjükkel sem. 17 évesen ismertem meg első komoly barátnőmet. A második páromat 23 évesen feleségül vettem. (akkoriban nem volt ritkaság fiatalon házasodni) Két gyermekünk született. Hat év után váltunk el. Harmincas éveimben kiélveztem az életet és igen sokat csajoztam, majd megismertem második nejemet. Ismét született két csemetém. Mivel első házasságomban született lányom is fiatalon házasodott, immáron már két gyönyörű lányunokám is van (6 hónapos és 2,5 éves).

Az említett tini szerelmemmel, sőt családjával tartjuk a kapcsolatot mai napig, pedig már rég nem lakunk egymás közelében. Persze, főként internetes a kapcsolattartás. Sajnos neki nem sikerült az élet párkapcsolat terén. Évekig szingli volt, jelenleg végre van párja. Gyereke nincs sajnos, ami szüleinek nagy bánata. (Anyukája pár éve kifakadt és monda nekem, ha akkoriban nem szúrja el lánya velem, manapság ilyen klassz gyerekei és bájos unkái lehetnének.)

Természetesen, tini és ifjú koromban több csalódás is ért. Hol én bénáztam el az ismerkedést, hol a másik fél. Olykor bunkón dobtak, máskor baráti módon. A legcikibb szakításom története: 16-17 évesen megismertem egy szuper dögös 14 éves lányt, aki nyári diákmunkán volt a cégnél, ahol én a kötelező nyári gyakorlatomat töltöttem szakközepesként. Két nagyon kellemes randi után a harmadiknál meghívott a Margit szigetre strandra, ahová barátaival ment. Mivel én nem vagyok nagy strandoló, úszni sem tudok, így nem ismerem a strandokat, uszodákat. Elmondta, hogy találok oda, melyik medence mellett lesznek. Elmentem, bementem, átöltöztem, megkerestem a medencét, de nem voltak ott. Vártam fél órát, csobbantam egyet, majd hazamentem. Ez pénteken volt. Hétfőn anyukája a munkahelyen átadott egy lelevet (hagyományos kézzel írtat, mert akkor még nem volt internet sem mobilteló) Kiakadt a lány, hogy nem mentem el és ezért nem akart többé látni. Nem értettem, hiszen én ott voltam. Anyukája nem kívánt a vitánkba belefolyni. Így ért véget a viszonyunk. Pár évvel később jöttem rá, mi történt. Ők a Palatinusban voltak, miközben én marha a Sportuszodába mentem. :-o :-( :-D

Megemlíteném, akkoriban sok kezdődő viszonynak az vetett véget, hogy nem volt még internet (közösségi hálók), mobiltelefon, sőt vezetékes telefon is keveseknek, így ha nem beszéltünk meg következő találkozót vagy nem tudtunk elenni, gyakran megesett, hogy evvel véget is ért a kapcsolttartás. Hiszen címet kevesen adtak meg az ismeretség elején.

Érdekességként még azt is elmesélném, hiszen gyerekeim számára is kuriózum, akkoriban divat volt a postai levelezés is. 13 évesen kezdtem levelezni egy Szlovákiában élő magyar lánnyal, akivel egészen 20 éves koromig tartottuk ezt az ismeretséget. Személyesen soha nem találkoztunk. Próbáltam megkeresni őt felnőtten, de elköltözött és nem sikerült fellelnem őt.

Sok lánybarátom volt gyerek és kamaszkoromban, igen sokkal mai napig jóban vagyunk. Természetesen, vannak olyanok, akikhez mindig is vonzódtam srácként, de akár mai napig is. Három olyan is van köztük, akivel már kinyilvánítottuk egymás irányába a kölcsönös vonzódásunkat, de az élet csak egyikkel hozott össze. Sajnos vele is csak röpke időre. Sőt, csúnyán lett vége és nem is beszél velem azóta. Harag nincs, csupán nem keressük egymást. A másik két nővel mindig úgy hozta a sors, hogy amikor egyikünk facér, akkor a másik éppen foglalt. Így soha nem volt alkalmunk randizni.

50F

ui: Két fiamnak és két lányomnak is azt mondogatom, ha csalódás ét az felforgatja a nyugalmad, lelkibékéd, de mindig előre kell nézni. Idővel mindig jobb lesz, ha pozitívan állsz hozzá az élethez úgy általában. Rossz pillanataid lesznek, hiszen mindenkinek vannak. Ellenben, ha alapvetően pozitív az életszemléletes, akkor visszarázódsz a normál kerékvágásba.

(16 éves fiamnak egy éve szakadt meg a kapcsolata barátnőjével, akivel első osztályos koruk óta elválaszthatatlanok voltak. Épp akkor, amikor már több kezdett lenni köztük, elköltözött a családja, mivel szülei elváltak. Evvel kettőjük viszonyára is pecsét került. Eleinte neten és telefonon még tartották a kapcsolatot, de ez nem ugyanaz. Nehezen viselte fiam! Mára túl van a dolgon és élvezi az életet. Főként, hogy osztályukban sokkal több a lány, mint a srác. ;-) Ő pedig eléggé népszerű!)