Ha mèg a sírás fojtogat az első randira való készüléskor, amióta szakított velem a sràc, akkor mèg nem vagyok rajta túl, ugye?

Na vajon?

Amúgy meg ha van egy kis eszed és gerinced, lemondod a randit. Így belevágni hülyeség lenne.

Szia! Voltam hasonló helyzetben.

Pont ugyanez, csak mi közösen döntöttünk a szakítás mellett, mert egyáltalán nem működött a dolog.

A lényeg, hogy ismerkedni kezdtem, mert azt hittem, az majd segít túllépni rajta.

Hát, nem sikerült :( Találkoztam egy nagyon szuper, helyes, sportos, kedves, vicces sráccal. Randi előtt ugyanez: sírtam, ideges voltam, még szomorú is.

Jól éreztem magam, mert a fiú tényleg top volt, de mindig azon gondolkodtam, hogy az exemmel milyen volt az első találkozás...

A randi után otthon, sírva írtam a jelöltnek, hogy ne haragudjon, de nem fog menni.

Nekem 6 hónapra volt szükségem, mire úgy ébredtem reggel, hogy "most már minden rendben van".

Utóbb már nem azt a kapcsolatot sajnáltam, az tényleg sz.r volt, hanem azt a srácot, akivel randiztam. Ennyi idő távlatából is egyértelmű, hogy mennyire tökéletes lett volna, ha máshogy állok akkor.

Őt feleslegesen megbántottam, magamból meg hülyét csináltam.

Adj magadnak időt, a szívednek és a lelkednek szüksége van rá, hogy feldolgozd a szakítást. Addig nem érdemes másokkal találkozni, amíg így reagálsz a randi előtt.

Mielőbbi jobbulást!

Valószínű neked több idő kell. 3 hónap az nem olyan sok. Lehet hogy fél év kell, lehet egy év kell, ez teljesen egyén függő.

Szerintem hagyd a randit, a srácot, majd akkor elmész randira, ha készen állsz.