19 éves vagyok, és úgy érzem megtaláltam életem értelmét. Ez csak átmeneti?

Magam sem tartom normálisnak, hogy 1 éves kapcsolatnál ezt gondolom. Imádom, és már fejben a jövőt tervezem vele. Úgy érzem annyira egymásra találtunk, hogy el sem tudnék mást képzelni.

Közben az agyam azt mondja, hogy úgyis elmúlik majd, túl fiatalok vagyunk.

Már mindketten beszéltünk többször a közös jövőnkről. Ennek örülök, de mégis tiltakozik az eszem.

Nagyon sokat vagyunk együtt, de külön élünk. Voltak már vitáink, de mindig megoldottuk kulturált emberek módjára, mindent meg tudtunk beszélni, és megoldani. Most azt látom, hogy nem tud minket semmi szétválasztani.