Ezt a hajót engedjem el, mert soha nem fogok neki kelleni?

Újra felkerestem egy illetőt, akivel régen randiidőszakaink voltak, de nem lett kapcsolat. Évek teltek el, nekem volt azóta barátom de nem tudta őt senki felülírni, így bátorságot tettem, felkerestem. Én nagyon szerelmes voltam belé

Két hónapig, nagyon de nagyon hosszú üzenetekben beszélgettünk. Átlagos dolgokról, ki mit csinált stb. Meglepően nyitott volt felém, de napok teltek el egy-egy válasz között...nem értem ha valaki lesz*rja a másikat minek ír regényeket?

Egy ponton megrekedt a dolog, már nem folytatódott a beszélgetés. Néha néha reagál pár sztorimra, posztomra...mindennap gondolok rá, mert én nagyon bíztam hogy újra találkozhatunk. Régen rosszban váltunk el, és nagyon vágytam arra hogy megismerhesse a mostani énem, de nem hívott el. Semmi flört

De akkor minek írogatott ennyit nekem?

Minden posztom állandóan nézegeti, elsőként nézi meg

Tudom, ezt a hajót elkellene engednem, de mégis reményt adott

Miért csinálja ezt? Nem ért volna meg akár egy baráti találkozót a dolog?

Annyit változtunk, annyira másak lettünk, és hittem hogy újra tudnánk kapcsolódni