Egyik pillanatban még oda-vissza vagyok a páromért, a másikban pedig már teljesen közömbös lesz. Ez mitől van?

Ez teljesen normális. A párkapcsolat kezdetén általában kapunk egy nagy tesztoszteron fröccsöt, ami okozza a "lila ködöt". Ez persze a szervezetnek nem fenntartható, kb. 2 évig tart ("2 évig tart egy szerelem", ismerős?).

Ezután az oxitocin fogja átvenni a helyét, ami már inkább egy mélyebb kötődő szerelmet alakít ki, kevésbé szenvedélyeset. Erre a szakaszra már jellemző ez a hullámzás. Ha nő vagy, a ciklus is magyarázhatja: termékeny szakaszban egyszerűen keresed a párod közelségét, oda-vissza vagy érte. Terméketlen időszakban pedig nem. Ez nem azt jelenti, hogy nem szereted. Ezek teljesen természetes dolgok.

Igaz, fontos törődni a párkapcsolattal, időről időre közös programokat, új dolgokat kipróbálni együtt. Odafigyelni arra, hogy az apróságok ne vesszenek el: ha töltesz magadnak egy pohár vizet, neki is töltesz. Mikor elmentek egymás mellett meg-meg simogatni a másik hátát, vállát, karját. Csak úgy megölelni egymást. Stb. De nekem is van, hogy nem kívánom az érintését, inkább magam szeretnék lenni, máskor meg cibálnám be az ágyba.

A gond szerintem akkor kezdődik, ha bemeséled magadnak, hogy valami gond van a kapcsolattal, és elkezded keresni azokat a dolgokat, amik bosszantanak és amiket nem szeretsz benne, és szépen lassan elhiteted magaddal, hogy $zar van a palacsintában. Vagy ha ő nem fogadja el azt, ha éppen nem esik jól ha ölelget, vagy megérint és ezen megsértődik és veszekedés lesz belőle.

Amíg tiszteletben tartjátok, hogy olykor a másiknak egyedüllétre van szüksége, de tárt karokkal várjátok egymást, mikor a másik bújna és közeledne, akkor nem lehet nagy baj.