Lehet még ebből valami?

Röviden leírom a sztorit, ha többet akarsz tudni, akkor privátban kifejtem.

Az első igazi szerelmem 14 évesen volt, együtt jártak teniszezni a lánnyal. Nagyon szerelmes voltam, rendszeresen beszélgettünk edzésen, és Messengeren, összebarátkoztunk, már az esküvőt terveztem, de kiderült, hogy van barátja. Hatalmas sokk volt. Maradtunk barátok, próbáltam a közelében maradni, de sose akart tőlem barátságnál többet. Aztán már kb egy éve nem igazán beszélünk, mondhatni semennyit, én már el is felejtettem, más lányok után mentem, a sportot mindketten abbahagytuk, úgy tűnt, hogy örökre elválnak útjaink. Viszont tegnap egy újabb sikertelen udvarlást követően ráírtam, és tök jól elkezdtünk beszélgetni, elmondta, hogy nincs barátja, de megvan egyedül, elmondta, hogy mi hiányzott leginkább a kapcsolataiból, és holnapra megbeszéltünk egy találkozót, amibe gondolkodás nélkül belement. Szerintetek?

Korábban, mikor még aktívan beszélgettünk, és sikertelenül udvaroltam más lányoknak, utána mindig visszatértem hozzá, de sose akart engem. Egyik másik lány iránt sem éreztem tizedannyi vonzalmat sem, mint iránta. Egy idő után, kb egy éve pedig már találkozni sem akart, mindig volt kifogása, de most nem is gondolkodott, hogy el akar-e jönni, egyből belement. Nagyon sokat beszélgettünk, nagyon jóban voltunk, lehet úgy gondolja, hogy mégis én vagyok neki a megfelelő?

16/f