Fog ez valamikor változni?

Hosszú lesz, kifejtem a sztorit.

Szóval, régebben ilyen 3 éve, nagyon megfogott egy fiú. Nagyon az esetem és magával ragadott már az első perctől. Kiderült kölcsönös ez, és közelebb kerültünk egymáshoz.

De ez nem volt egyszerű.. Nagyon sokáig húzódtak a dolgok köztünk, mindig visszataláltunk egymáshoz de sosem lett semmi, miatta. Mert igazából csak hülyített és játszott velem. Tudta mennyire bejön nekem. Igaz nem nagyon mutattam ki ezt, meg én is hibás vagyok mert akármikor lehetett volna rá lehetősém mindig elhalasztottam és hagytam kicsúszni a kezeim közül, végül más lányokkal jött össze. De akkor is tudta hogy bejön nekem, kb az egész suli tudta, rengetegen.. Ebben is hibás vagyok mert beszéltem erről másoknak is, kis naivan nem tudtam kiben bízhatok meg és kiben nem, aztán ja. De látszólag őt nem érdekeltem annyira mint ahogy ő engem. Sok idő volt mire beláttam hogy nincs értelme és hagyni kell, nagyon fájt.

Mindezek ellenére, ahogy viselkedett velem, akkor is ő tényleg különleges számomra, érzek iránta azóta is mikor eszembe jut. Sosem éreztem ilyet egy fiú iránt se, előtte se és utána se. Senki nem fogott meg azelőtt és utána sem, mostanába sem. Csak egyedül eddig ő van rám ilyen hatással és ez kikészít. Nem tudom hogyan, de nagyon megfogott mióta először megláttam és rámnézett, beszéltünk.. Idő kellett ahhoz is mire beláttam szerelmes lettem belé, mert addig magamnak se vallottam be.

És szerintem valahol még mindig, nem tudok ez ellen mit tenni szerintem ez már bennem marad. De tényleg nekem ő más mint a többi fiú, máshogy nézek rá és ő kivételes hatással van rám. Biztos értitek mire gondolok. Ha meghallom a nevét vagy csak szóba kerül, vagy meglátom, valami elvarázsol és mintha nem is tudnám mit csinálok mert nem vagyok magamnál, izgulok meg minden. Ez nem egy gyerekes hülyeség, mert erősebb és tartósabb bennem ez az érzés mint bármi más. Nem vagyok már kislány, ez tényleg komoly nálam. Már rég elfelejtettem volna más fiút, de őt nem tudom.

Azóta sem múlt el, hiába próbálom elnyomni. Ma is ahogy gondolkodtam pár dolgon, eszembe jutott ő. Úgy érzem hogyha lenne is barátom, akkor se szeretném jobban ennél a fiúnál. Úgy érzem senki más nem fog már meg úgy, csak neki sikerült. Van egy képem is vele a telefonomban, valahogy ma rábukkantam, sosem törölném ki. Ezzel a fiúval akit ennyire akartam, nem törölném ki sosem a közös képünk, mikor egyszer végre elértem azt is. Pl innen is látszik hogy nem vagyok túl rajta. Tényleg nem tudom magam túltenni rajta, és úgy érzem sosem fogom tudni. Ha lesz másvalaki, akkor is ő lesz nekem a különleges. Hiába találkoztam már azóta vagy 5 fiúval, ők sem értek el nálam semmit. Erre mondják hogy megérzed ki az igazi neked, na én róla érzem ezt, már kezdetektől.

Mindig arra gondolok, hogy olyan jól esne egy őszinte nagy beszégetés vele, ha egyszer úgy adódna. Kiadnám magamból a dolgokat és legalább választ kapnék mindenre.

Nem értem amúgy hogy miért nem érdekeltem annyira, miért hátrált meg mindig, miért nem akart engem.. Látszott róla hogy bejövök neki és nem vagyok semleges. A haverjainak is bejöttem mindegyiknek mert azóta mind bepróbálkozott nálam de nekik esélyük sem volt csak annak a fiúnak, engem meg ő nem akart. De tényleg saját haverjai mondták neki hallottam, hogy szedd már magad össze tesóm, ilyen jó nőt hagysz? Hol lesz neked ilyen szép normális csajod? De ő semmit nem szólt, vagyis nem hallottam volna.

Nekünk is voltak egy-kétszer mély beszélgetéseink, rendesen kiöntötte nekem a lelkét. A családjáról beszélt, az életéről, a múltjáról. Ő maga mondta eddig olyan barátnői voltak hogy hagyjuk.. Nem találta még meg a boldogságot. Én valahogy itt sem mertem megnyílni neki. Csak annyit mondtam hogy amúgy nekem már régóta bejön, de ezt ő is tudta. Így ebből nem jutottunk semmi komolyabbra. Én is elszúrtam, tudom. Más kapott volna rajta egyből.

Nem tudom miért nem akart eléggé. Mindig valahogy a molett lányokra bukott és mellettük kötött ki, akik maguktól felszedték ez jólesett az egójának, mert én meg nagyon semmit nem csináltam. Akkor gondolom az olyanok az esetei. De most ennyi baja volt velem, hogy nekem vékonyabb formás edzetteb alakom van és nem molett? Vagy nem tudom.

De valamennyire érdekeltem is mert volt hogy keresett többször a semmiből, és voltak közös dolgaink amiket átéltünk, romantikus volt. Olyan helyzeteink voltak, amiben mások már rég összejöttek volna, de vele nem lehetett. Tudom hiba volt a részemről is, hogy nem alakítottam eléggé mert valahogy nem mertem zavarban voltam annyira hatással volt rám, és nem nagyon kezdeményeztem, nem nagyon mutattam ki dolgokat, a szándékaim. Csak kisebb jeleket adtam. De elég lehetett volna neki, meg mindenki tudta hogy érzek iránta, köztük ő is.

De mindegy. Szóval én még ezt az egészet igazából nagyon lezáratlannak érzem köztünk. Valami elindult köztünk ami sosem teljesedett ki. Mindig csak függőben volt, aztán megszűnt eltávolodtunk, megint haladtunk, aztán megint semmi. Nem tudom ezt hova tenni azóta se. Sosem beszélgettünk még úgy erről. Tudom hogy jót tenne egy igazi beszélgetés, hátha majd egyszer lesz rá alkalom. Már rég láttam őt, nem vagyunk ismerősök semmilyen platformon, nem beszélünk egyáltalán, semmi. Ha látnák is egymást, szóba sem állnánk, mert levegőnek nézett mindig miután közelebb kerültünk egymáshoz (semmi olyanról nincs szó..)

Szerintetek ez fog majd valamikor változni bennem, vagy mi lesz a továbbiakban? Valamit tudnátok tanácsolni?

Köszönöm ha elolvastátok és válaszoltok:)

19/L