Mit tehetnék? Szerintetek sokat kérek?

Barátommal több mint egy éve vagyunk együtt, ő 19 én 17, és ugye mint minden kapcsolatban, nekünk is vannak problémák, veszekedések, csak hát ami nálunk megy az már nem normális, sajnálatos módon az alkohol miatt veszekszünk.

Egy kis háttér annyi hogy barátom apukája alkoholista, eltudok mondani vagy 4-5 alkalmat ez alatt az 1 év alatt amikor az apja józan volt és úgy beszélgetett velem, és ez már egészen kisbaba korától így van a barátommal, ezt látta, így nőtt fel, egy alkoholista apa volt a példa.

Barátom is sajnálatos módon sokszor iszik, már jobb a helyzet mint a kapcsolatunk elején, akkor kb. 5-6 hónapja lehettünk együtt, de ez alatt vagy volt 10-14 berúgása. Mikor már elegem lett hogy mindig a részeg fejét kellett hazavinnem, szóltam ha nem változik akkor én végeztem, ennél felébrett egy csöppet és többet nem rúgott be.

Na de, a fő probléma, akármikor van valami esemény (buli, disznóölés, kis családi összejövetel stb) mindig becsiccsent és hát olyankor nem lehet bírni vele és bután viselkedik. Tudom, változott, de nekem ez nem elég, arra vágyom hogy ne kelljen minden egyes eseményen ezt néznem, átélnem. Sokszor megbeszéltem ezt már vele, de mindhiába, megmondtam ha így folytassa el fog veszíteni, mert nemhiszem hogy egy 16-17 éves lány arra vágyik hogy mindig a barátjára kelljen bulikon vigyáznia és figyelnie hogy mennyit iszik, aztán ha neadjisten berúg hazajuttatni és egész este arra figyelni hogy ne fúljon bele a saját hányásába. Szeretném ha végre egyszer nem kell azon aggódnom egy bulin hogy mit fog nekem mondani vagy hogy hogyan fog viselkedni, én is jól szeretném érezni magam.

Sokat kérek azzal hogy olyan állapotban menjünk haza mint ahogyan oda mentünk??

Mert szerintem nem kérek sokat vele. 19 éves és elcseszi az életét azzal hogy mindig iszik.( Sajnos vannak egészségügyi problémái is, egyik veséje 3-4 cm-rel kisebb mint a másik, ingadozó vérnyomás, van hogy 160 amikor normálisan csinálja amit amúgy is szokott, suli, foci edzés stb. és nyugalmi állapotban is 140-150 között mozog, erre pedig gyógyszert is szed)

Most nemtudom mit tegyek, gondolkoztam hogy felhozom a pszichiátriás kezelést vagy pszychológust (vannak dolgok amiket nem tud elmondani nekem, gyerekkori sérelmek, szülők kapcsolata stb. ezeket csak akkor tudja elmondani amikor rátör egy érzelmi hullám és sír, akkor előjönnek de amikor lenyugszik rögtön el is felejti) A hipnózison is gondolkoztam, elvinni egy szakemberhez. El nem tudom képzelni hogy mit nyomott el magában 19 éven keresztül az miatt ahogyan élnek, az apja végett.

Segíteni akarok neki. Szeretem, nem akarom hogy ez miatt legyen vége.

Szerintetek ha felhoznám, hogy menjen el pszychológushoz? Lehet hogy fel tudná hozni ezeket a tudat alatt elzárt sérelmeket. Vagy pedig hipnózis.