Plátói szerelem tapasztalatok?

Ilyen plátói szerelem nagyon sokaknál van és ez szerintem az egyik legnyomasztóbb lelki érzés. Nálam is jelen van és úgy érzem ez mindig meg fog bennem maradni akármi is lesz. Ugye ez egy beteljesületlen, viszonzatlan szerelemről szól. A legtöbb ember átél ilyet az életében, és ha nagyon komolyan mély akkor annak mindig lesz nyoma a továbbiakban is. Sokan elsőre inkább hírességre gondolnak a témát illetően, de ez nem csak híres ember iránt alakulhat ki, ugyanúgy egy nagyon is közeli személy iránt is. Mint ahogy az én esetemben. Egy közeli életnagyságú fiúról szól, elejében alakultak a dolgok aztán nem. Mindig jött valami akadály, meghátrált, visszalépett, távolságtartó lett hirtelen és sosem teljesedtek ki a dolgok köztünk. Közben én már az első perctől komolyan akartam mindent, elkezdtem érezni, egy idő után felismertem és magamnak is bevallottam hogy bizony én szerelmes lettem, ami egyre csak mélyebb lett és már szabadulni se tudok az érzéstől, elképesztő nyomott hagyott bennem. Tudom hogy nem fog változni de azért mindig próbálok másra koncentrálni és remélem majd idővel jobb lesz és felváltja valami hasonló. Szóval részemről teljes mértékben megvolt a szerelem a fiú iránt, de ő ezt hiába sokszor nagyon úgy tűnt, nem viszonozta, nem érdekeltem eléggé mint ahogy ő engem. Hiába vártam azt hogy összejöjjön, nem teljesült be ez a szerelem.

Az érdekelne, hogy kinél volt/van ilyen, hogy plátói szerelmet éreztek valaki iránt (nem híresség)? Meséljétek el a ti sztoritok, kíváncsi vagyok.

Lányok válaszát várom akik hasonlóan vannak ezzel.

19/l