Nem tudom, hogy szerelmes voltam-e, hogy döntsem el, milyen a szerelem tini korban?

Ennyiből nehezen tudjuk neked megmondani

Én is ugyanebben a helyzetben vagyok. Volt egy nagy "szerelmem", és amíg a varázsában voltam egyértelműen tudtam mondani, hogy ő volt az első szerelmem, de a napokban eszembe jutott, hogy lehet, hogy mégsem szerelmet éreztem, nem tudom, mindenesetre eléggé elbizonytalanodtam, mivel most már nem érzek semmit, ezért nem tudom, hogy valóban szerettem-e vagy csak rajongtam érte. Bocsi, ezzel nem válaszoltam a kérdésedre, csak mondom, hogy nem csak te vagy ebben a helyzetben.

Onnan tudod, hogy szerelmes vagy, hogy ezt nem kérdezed meg magadtól.

Most beleképzeltem magam annak a fiú helyébe, mert szinte ugyanolyan cipőben jártam vele együtt. Valójában én se mertem sose elmondani neki szemtől szembe az érzéseimet. Volt egy barátnője, aki mindig segítette az ügyet, és a végsőkig bizakodott abban, hogy majd egyszer meglágyul annak a lánynak a szíve irántam. De végül nem így lett, ő nyolcadik osztály végén összejött az egyik legjobb barátommal, és innentől kezdve minden esélyem elszállt. Hogy miért nem mert jobban közeledni feléd? Erre nem tudok választ adni, de a saját szituációmat nézve, el tudom mesélni. Mindig anonim módon próbáltam felé nyitni de végül mindig lerántódott a lepel, hogy én állok ezek mögött. Azért nem mondtam el neki, hogy szeretem, mert az elejétől kezdve tudta már, és valójában sose tudott visszautasítani, hiszen sose vallottam neki szerelmet. :D Minden egyes kedves mozdulatom olyan volt neki, mintha még egyet rúgtam volna belé. Talán túl sokat lógtam a nyakán, talán nem kellett volna ennyire nyomulnom rá, de az érzéseim azt sugallták, hogy még nincs minden veszve. Miért nem adta fel? Saját magamból kiindulva, mert nem tudtam elfelejteni, mindennap láttam, még ha talán személyesen (sőt még írásban sem) beszéltünk olyan sokat egymással, folyamatosan éreztem iránta egy úgynevezett vonzalmat. Ez alatt a sok év alatt, vagy 10x, ha nem többször is álmodtam vele, de úgy tűnik most már lassan kezdem elfelejteni. Ezeket azért írtam le, mert talán hasonlóan érzett az a fiú, mint én.

Sokat gondolsz rá, elfogadod vagy meg is szereted a hibáit, segíteni akarsz neki állandóan, együtt érzés van köztetek, a gyomrodban érzel valami bizsergést, ha a jövődre gondolsz Ő is benne van, sírni tudnál néha ha hiányzik, a másik lénye, személyisége vonz, beizgulsz ha rá gondolsz. :) Ilyesmik.... 30F