Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért kedvelem az egyik percben, a másikban pedig nem?
Van egy ember, aki tetszik nekem. Legalábbis azt hiszem.
Egész idáig azt hittem, hogy teljesen belé vagyok habarodva, és magam alatt voltam, hogy ő biztosan nem érez így irántam, persze azért ott volt bennem a remény, hogy mégis, ezért nem is igazán akartam elhinni, hogy ő nem néz rám úgy.
Azonban a napokban találkoztunk, és azóta azt gondolom, hogy talán mégis tetszhetek neki (nem fogom részletezni, hogy miből gondolom, nem is az a lényeg). Viszont azóta úgy érzem, hogy mégsem tetszik.
Tudom, hogy ez meg fog változni pár napon belül, ismerem magamat, nem kell sok idő és megint a fellegekben fogom érezni magam miatta, ezzel nincs is baj.
Ami engem érdekel az az volna, hogy miért van az, hogy amíg nem látok nagy esélyt arra, hogy viszonozza az érzéseimet a másik illető, addig nagyon szuper módon vagyok képes kedvelni. Olyan módon, hogy megkérdőjelezem, hogy esetleg szerelem-e, miközben tudom, hogy nem az. Viszont abban a pillanatban, hogy azt hiszem, hogy talán az illető viszont kedvel, hirtelen elmúlik az érzés.
Igaz, hogy aztán vissza is jön, de aztán hullámokban jön, hogy tetszik-e éppen vagy sem. Ez pedig nem az első alkalom, hogy így érzek valaki iránt, sőt, eddig egész eddigi életemben csak így fűzött erősseb romantikus kötelék máshoz (szám szerint 3, de mégis ki számolja?).
A kérdésem az volna, hogy esetleg valaki tapasztalt-e már hasonlót, vagy tudja-e, hogy mi ennek az oka?
Személy szerint az egyetlen dolog, ami eszembe jutott az volt, hogy mivel eddig minden ellenkező nemű ember, aki egy kicsit jobban megismert elmondása szerint jobban megkedvelt, mint barátság. Nekem pedig böki a csőröm, ha úgy látom, hogy valaki életemben először nem tesz így. Ezért kezdek érdeklődni iránta, de aztán mikor megtudom, hogy mégiscsak viszonozza, elmúlik, mert nem is az ember tetszik, hanem az, hogy én nem neki.
Valaki bölcs lélek tudna esetleg valami okosat hozzászólni ehhez, amitől eldobom az agyam? ^^
válasza: válasza:Köszönöm a válaszokat!
Kedves 2. kommentelő, a neurotizmus nem éppen illik rám több szempontból is, de köszönöm, hogy megosztottad a gondolatod! De azért a szavak fájhatnak, szóval szerintem jobban meg kéne fontolnod, hogy mikor degradálsz le valakit. Lehet, hogy egy aprócska megjegyzés nem tűnik nagy dolognak, de lehet valakinek ez az utolsó csepp ahhoz, hogy öngyilkos legyen, mikor ha szépen szóltál volna hozzá, lehet, hogy felépült volna, és egy nagyon boldog életet élt volna. Mint például a kedves első és harmadik kommentelők. Igazán ki lehet szerintem a mondatból hagyni azt a megjegyzést, és úgy még inkább a segítségemre lettél volna. Klisé, de nagyon is igaz. :) Ettől függetlenül értékelem, hogy az idődet arra szántad, hogy elolvasd a kis monológom, és még kommentelj is!
Kedves első és harmadik kommentelő, köszönöm a válaszaitokat! Hasonlóan vagyok ezzel. Azt leszámítva, hogy nekem már most is vannak szuicid hajlamaim, de nem e miatt (lehet közrejátszik, de akkor csak egy nagyon minimálisan). Pszichológusnál egyszer voltam már, de ő nem vált be. Mondjuk hozzá nem is fűztem túl sok reményt. Viszont vannak ingyenes terapeuták legjobb tudásom szerint. Szóval a pénz nem lenne akadály. Inkább az, hogy nem akarom, hogy aztán kórházba dugjanak, ami tudom, tudom nem rossz hely, ott segítenek nekem, bla bla bla. Viszont mindent elmondanak a szülőnek. Ez pedig nem éppen egy fekvő helyzet a számomra.
válasza: válasza: válasza:Én még le vagyok ragadva ott hogy a tini kategóriában valaki tud normális összetett mondatokat használni, ismeri az írásjeleket és az ékezeteket. Fogadd elismerésem, olyan ritkán látok manapság ilyet mint fehér hollót.
De hogy a kérdésedre is válaszoljak, én is ilyen voltam. Fülig szerelmes voltam egy lányba, de onnantól hogy neki is tetszettem és belement volna a kapcsolatba én elhajtottam. Volt ennek más oka is de ebbe inkább nem mennék bele. Mikor megszakítottam vele minden kapcsolatot megint elkezdett hiányozni. De aztán jött valaki akinek először én tetszettem meg, először nem tudott érdekelni a dolog, de utána iszonyatosan szerelmes lettem és megszerettem ezt a lányt. Ő volt nekem a Nagy Ő. Nem tudom pontosan ezt hogy hívják de ő kigyógyított belőle. Minden porcikámmal csak rá vágytam de ennek már sajnos vége. Életem legjobb 3 évét köszönhetem neki. Lehet neked is csak erre lenne szükséged, nem tudom, nem vagyok orvos, de nekem segített.
Nekem a pszichológus, akinél voltam azt mondta, hogy örüljek, hogy nem hívja rám a mentőket, hanem csak édesanyámnak szól, mert az öngyilkos gondolataim miatt simán megtehetné. És arról nem is tudott, hogy néha bántom magam. Bár nyilván nem én vagyok a szakember, én nem tudhatom.
Az meg, hogy lehet nem is vagyok borderline, meg önmagam diagnosztizálom ismeretlenekkel az interneten való igaz, hogy nem éppen mondható hitelesnek. Viszont én is úgy gondolom, hogy ha már csak egy cseppnyi esély is van arra, hogy ez legyen a megoldás, akkor nem akarom a szőnyeg alá söpörni. Viszont bárki hozzám közelálló személyt megkérdeztem azt mondta, hogy szerinte nem vagyok az, szóval már nem tudom, mit higgyek.
Kedves nyolcadik kommentelő, neked pedig köszönöm a dicséretet, igyekszem nem egy 10 éves agyával gondolkodni. A történeted pedig nagyon érdekes, örülök, hogy jól érzed magad azóta. Furcsa, hogy milyen hatással lehet valakire a szerelem, pedig az egyik legalapabb emberi érzés.
Bár nagy valószínűséggel rajtam nem ez fog segíteni, legfőképpen azért, mert borzasztóan megválogatom, hogy kivel próbálok meg egy esetleges kapcsolatot kezdeményezni. Ennek kiváló példája, hogy az ember, aki jelenleg tetszik az első, akihez nem szégyellem, hogy érzelmek fűznek. Mégsem látok rá esélyt, hogy megpróbáljunk egy kapcsolatot összehozni, még akkor sem, ha ő is érez irántam valamit. Szerelmes pedig még sosem voltam, és az előbb leírt indok miatt nem is gondolom, hogy leszek a közeljövőben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!