Fiúk! Ti hogy szoktatok viselkedni ha tetszik egy lány?

Sajnálattal olvasom a válaszaitokat és még a kérdező kérdését is, a 8. válaszolónak meg azonnal reagálnék azzal, hogy nincs igaza, pont az az első lépés, hogy itt kisírja valaki a bánatát vagy konkrét kérdést tesz fel, az már igenis egy lépés a gyógyulás felé.

Abban igazad van #8, hogy segíts magadon, Isten is megsegít, ám ehhez tanácsot pont itt tudunk adni, ezért csak félig hasznos a válaszod szerintem.

Én 30+ nő vagyok és feltűnt a kérdés és a válaszaitok olvasása közben, hogy már sokkal inkább úgy olvasom, mintha a fiamról lenne szó (nincs gyerekem), mint úgy, hogy amikor én voltam tini, ami azért most engem eléggé meglepett, ezért meg is osztom veletek is.

Egyszerre nevetek és sírok a tini-éveimre vagy máséra vissza/gondolva, mert én is emlékszem a sok bizonytalanságra, amelyen ma már annyira fölényesen nevetek, hogy haha, de ki buta voltam én is, ezért szeretek ilyen kérdések között olvasgatni, hátha tudok nektek hasznos tanácsot adni.

Miért nem mersz odamenni hozzá, hogy helló, és bármi ürügy? Mitől félsz? Hogy elutasítanak? Nincs semmi vesztenivalód! Keress ismerekedési lehetőséget vele, közös szakkör vagy akármi, hogy legyen lehetőséged megismerni őt és szóba elegyedni vele!

Nincs okotok zavarba lenni vagy szégyenkezni azért, mert tetszik valaki, ez a világ legtermészetesebb és legcsodálatosabb dolga! :) Hát örülj neki, hogy valaki felkeltette a figyelmedet és próbáld meg megismerni!

Elárulok nektek egy titkot: a legmenőbb fiútulajdonság az önbizalom! :)

Márpedig itt minden válaszoló fiú olyan súlyos önbizalom hiányról tanúskodik, hogy nem is értem. Miért? Miért nem hiszitek el, hogy menő srácok vagytok és a másik csajnak pont ti kellettek?

Oké, én emlékszem a tini éveimre és hogy nem véletlenül vonzódtam én mindig is az idősebb fiúkhoz, mert a korombeliek olyan töketlenek és gyerekesek voltak, pontosan a nulla önbizalom miatt, hogy azt éreztem, hogy csak ránézek egy fiúra és az már összetojja magát, hogy jaj, most mi lesz. Ezen akkor is és most is egyszerre tudtam és tudok sírni és nevetni.

Tudom, hogy önbizalmat nem lehet boltban venni és a tinikor velejárója a 0 önbizalom, de mégsem értem, hogy miért. A szüleitektől nem kapt-at-ok elég jó szót, hogy milyen tökéletesek vagytok?

Miért kérdés ez a kérdés egyáltalán? Komolyan nem értem... Vagy értem és szomorú vagyok, pláne, hogy ennyien alátámasztják, hogy ez mennyire releváns kérdés. De miért? Miért nem hiszitek el magatokról, hogy rettenthetetlenek vagytok? Ami nem jelenti azt, hogy legyetek nőalázó taplók, csak hogy legyetek biztosak magatokban: tetszik az xy? Szuper! Akkor nosza, keresd vele a kapcsolati lehetőséget, hogy megismerhesd és élvezd az érzésd, élvezd a hormonok pezsgését!

Tudom, hogy nem helyettesíthetem egy hozzászólásban a szüleitek által kihagyott önbizalomépítéseteket, de mégis megpróbálom, hátha valakinél hatása van: minden emberi lény tökéletes és ártatlan lélekként született egy tökéletes testbe, amelyre az élet rápakolta a sötét mocskát pl. mindazzal, ami nem szeretetből fakadt! Ilyen tökéletes lényként hogy fordíthatjátok el a fejeteket egy kiválasztott másik tökéletes lény láttán akkor, amikor vonzalmat éreztek? Mert lemondtok a saját igényeitekről, mert nem hisztek magatokban, hogy ti értek valamit, pedig én írom nektek, bizony, higgyétek el, hogy mind tökéletes lelkek vagytok tökéletes testben, még akkor is, ha követtetek el tán magatok is hibákat az életben.

Legyetek büszkék magatokra, arra, amik vagytok és ezzel az energiával keressétek a kapcsolati lehetőséget szívetek vagy szemetek választottjával!

Ugyanitt ajánlom amúgy a Szexoktatás c. filmsorozatot, az kb. erről is szól, vagy legalább is tinikről... :)

Na 13-as, azért mert ez már nem az a tinivilág, mint anno te voltál, igaz, csak 9 évvel vagy idősebb, de sokat jelent ám.

"Miért nem mersz odamenni hozzá, hogy helló, és bármi ürügy? Mitől félsz? Hogy elutasítanak? Nincs semmi vesztenivalód!" Ez egy nagyon összetett kérdés, mert nincs olyan, hogy bármi ürügy. Kitalált ürügyek nagyon gyanúsak és inkább úgynevezett "creep" lesz az illető és tömegben el is könyvelik az embert creepnek, mert a kamu ürügy egy "yikes" pillanat (érdemes a macsakörmös szlengeket felkeresni, sokat jelentenek a mai tinikorról). Suliban és egyéb ilyen helyeken pedig nem az elutasítástól félünk, hanem hogy bepróbálkoztunk -> továbbkürtöli a csaj a csajok messenger csoportjába, esetleg meg is aláz helyben egy hegyi beszéddel, hogy inkább ugorj le a tajgetoszról, mint hogy csajozni merj -> onnan a csoportból is továbbkerül és 1-2 nap múlva az egész évfolyam megtudja, hogy a lúzerke mit csinált. 3 hétig "bully" áldozata lesz érte minimum. És később is terrorizálhatnak vele, bármikor felhozhatják ellened.

Azt is érdemes észben tartani, hogy ha elutasít, soha többé az életben nem próbálkozhatsz be nála. Viszont ha mondjuk vársz 5-10 évet, kigyúrod magad vagy összeszeded magad és akkor próbálkozol mondjuk be, akkor pedig nyerő esélyed van. Ezért nem próbálkozunk be ilyen állapotban. És véges a csajok száma, elfogynak bizony.

A bully, megalázás, creepség, yikes pillanat pedig mégjobban mínuszba tol téged a lejtőn önbizalom által.

"Miért? Miért nem hiszitek el, hogy menő srácok vagytok és a másik csajnak pont ti kellettek?" Mert nem kellünk. Tény. Amíg egy csaj válogathat pasit, akár 1000 jelentkező közül, érdemben nincs értelme extra kövéren, szépséghibásan, csórón, önbizalomhiányosan beállni az 1001-ediknek. Minden csajra 500 évre előre van sor.

"Nincs okotok zavarba lenni vagy szégyenkezni azért, mert tetszik valaki, ez a világ legtermészetesebb és legcsodálatosabb dolga!" Inkább kap az ember egy "hogy volt merszed megszeretni?" visszajelzést minden irányból, vagy "kinek gondolod te magad, hogy megtetszett a csaj, lúzerkém? Inkább kösd fel magad, ne a csajokat bámuld". Köszi, tényleg nem jövök zavarba miatta.

"A szüleitektől nem kapt-at-ok elég jó szót, hogy milyen tökéletesek vagytok?" Soha az életben nem kaptam jó szót. Ötös aláért szóbeli bántalmazás járt, az ötös volt az alap, de dícséret érte nem jár, csak ha 12 évesen Elon Muskot vagy Bill Gates-et megszényenítő tudása van valakinek, minden tantárgyból diplomát kap és feltalálja a rák ellenszerét esetleg akkor ellehet gondolkozni a dícséreten, bár még akkor sem biztos. Addig egy 0 az ember szüleim szerint, akit bántani kell, mert semmirevaló.

"Miért nem hiszitek el magatokról, hogy rettenthetetlenek vagytok?" öhm, nem vagyunk? Jön egy kategóriával jobb ember és fuss el vége, mehetek a guillotine alá.

Ilyen tökéletes lényként hogy fordíthatjátok el a fejeteket egy kiválasztott másik tökéletes lény láttán akkor, amikor vonzalmat éreztek? "Mert lemondtok a saját igényeitekről, mert nem hisztek magatokban, hogy ti értek valamit, pedig én írom nektek, bizony, higgyétek el, hogy mind tökéletes lelkek vagytok tökéletes testben, még akkor is, ha követtetek el tán magatok is hibákat az életben." Nem érdemeljük meg az igényeinket, amíg mi nem tudjuk a másik igényeit kielégíteni és mert a csaj sem szeretné azokat kielégíteni, maradjunk annyiban.

"Legyetek büszkék magatokra, arra, amik vagytok és ezzel az energiával keressétek a kapcsolati lehetőséget szívetek vagy szemetek választottjával!" Mire legyek büszke? Mindarra ami másnál is ugyanúgy megvan (talán jobban is) és a sok negatívumra? Nincs mire büszke lenni.

#14 több, mint 9 évvel vagyok idősebb, inkább 25-tel már... ;)

Az iskolai alázás témájára ajánlom a Kínos című filmsorozatot, pont erről szól: alázni csak azt lehet, aki hagyja magát, ez is önbizalom kérdése.

Nem értek egyet abban veled, hogy ha elutasít, többet nem próbálkozhatsz be nála, miért ne tehetnél: megint csak önbizalom kérdése. Nem azt mondom, hogy legyen zaklató pióca az illető, de tényleg elképzelem, hogy ha lenne egy ma tini fiam, neki mondanám ezeket, eskü!

Piszkálni meg csak azt lehet, aki hagyja magát. Engem is folyton piszkáltak valamiért és lepergett rólam, mert nem vettem magamra. A beszólogatósoknak visszaszóltam és tudom, hogy más világ van, mint 25 éve, de vannak dolgok, amelyek sosem változnak, mint pl. ez, hogy minden az önbizalmon múlik.

Újra írom, hogy emlékszem, hogy nekem is mindig az idősebb fiúk tetszettek, mert a korombeli osztálytársaimat bénának láttam és ez azért volt, mert ők magukat is bénának látták, és te is pont erről írsz, hogy bénák vagyunk. Ez elhatározás kérdése, komolyan! Eskü el tudom képzelni az egykor volt tini énemnek egy olyan osztálytársat, aki elég tökös ahhoz, hogy komolyan tudjam venni és meglássam benne a fiút is, nem csak az osztálytásat. El tudom képzelni, ám még sosem láttam. Miért alapértelmezett az önbizalomhiány?

Elhiszem, hogy vannak mindenféle ingerek körülöttetek, az viszont a ti felelősségetek, hogy milyen ingereket hagytok, hogy hasson rátok, mert ez borzasztó, amit írsz, hogy miket reagálnak egyesek a tetszésnyilvánításodra, amely mellett én egy idealista napsugárnak látom magam egy buborékból a sötét valóságba pillantva, de nem adom fel a helyemet, mert minden egyes negatív szóra tudok írni pont háromszor annyi pozitívat! Hát ti?

Borzasztó az is, amit írsz, hogy szüleid sosem dicsértek, meg viszont nem lepődöm: én is Magyarországon születtem és nőttem föl, de nyugi: már nem élek ott :D , onnan van ennyi sok pozitív energiám! :) És igyekszem nektek is juttatni belőle! :D Nagyon sajnálom, hogy a szüleitek nem értékelnek titeket eléggé, de akár a mai nap is kiváló lehetne ahhoz, hogy most ezen túllépjetek és elkezdjétek magatok építeni abból, amiből tudtok, akár az én erőt adó szavaimból!

Ajánlom a vonzás törvényével való megismerkedést, a Titok című könyv vagy film összefoglalja nagyjából a lényegét, hogy mire koncentrálsz, azt is vonzod be, ergo igenis, hogy tökéletesek vagytok és az előnyeitekre fókuszáljatok, ne arra, hogy milyen hiányosságaitok vannak, hiába ezt hoztátok otthonról és ezt diktálja az iskolai közhangulat is!

Mindig van mire büszkének lennetek, mind azért, amivel születtetek és mind azért, ami azóta a teljesítményetek!

Az önbizalom építése egy életre szóló feladat, és pláne, ha otthonról nem kaptatatok hozzá elég hátszelet, kezdjétek magatoktól mihamarabb, mert emiatt nem vesznek észre a lányok, nem azért, mert más jobb nálatok, hanem csak ez teszi jobbá a másokat, hogy jobban hisznek magukban!

Magánba is író 1. válaszoló! A magánba válaszodra is itt reagálnék:

Aki nem játszik, az nem is nyer a Szerencsejáték rt. jelszava, de az életre is igaz: ha oda sem mész hozzá, hogy vársz változást? Ne mondj le magadról!

Nem feltétlenül megy oda egy lány a fiúhoz kikezdeni vele, mert én elég feminista vagyok, de még én sem gyakran kezdtem ki fiúkkal. Hímsoviniszta világban élünk és a fiú kezdjen ki a lánnyal, ne arra várjon, hogy majd a lány fog kikezdeni vele. Erről nyugodtan végezhet itt bárki kutatást, hogy hány lány kezd a korotokban ki neki tetsző fiúval, szerintem nem sok. Ezt azért fontold meg, amikor arra vársz, hogy majd ő kezd veled!

A szüleinket nem tudjuk lecserélni és megváltoztatni sem, viszont függetleníteni mindenki tudja magát a negatív hatásaiktól! Nekem is van bőven elég kritikám és hiányosságom a szüleim részéről, ám az az érzelmileg is felnőtt kor kezdete, amikor már nem a szüleinket hibáztatjuk mindenért, hanem kezünkbe vesszük a saját érzéseinket. Ergo ha nem kaptál elég szeretetet, akkor pótold te magad a szüleid helyett is, pont így, ahogy én írtam korábban, önszuggesszióval, hogy én értékes vagyok, én sokat érek, amíg el nem hiszed, amíg nem érzed ennek a hatását!

Az biztos, hogy az jó, ha úgy vagy biztos magadban, hogy elfogadod magadat olyannak, amilyen vagy és nem változtatnál magadon, de az is fontos amúgy, hogy közben meg meglegyen a változásra kész hozzáállásod, nem úgy, hogy kibújj a bőrődből más kedvéért, hanem inkább a csiszolatlan gyémánt hasonlatot használnám, hogy kész legyél más gyémánthoz csiszolódni, hogy képes legyél máshoz alkalmazkodni. Remélem, érted a halvány különbséget a két szélsőség között.

Nehogy bármiféle gyógyszerhez fordulj emiatt, sőt, semmi miatt, az meg, hogy még nem volt barátnőd, bár nem írtad, hogy hány éves vagy, de tudd, hogy nem verseny és nem is kell senkinek senkivel versenyeznie, várd az igazit és ha látsz igazisesélyest, azt viszont ne hagyd elfutni!

Elhiszem, hogy voltak rossz tapasztalataid, ám ne vond le egy-két-három-négy-akárhány rossz tapasztalatból, hogy minden csaj olyan vagy hogy neked akkor inkább már nem is lesz sosem barátnőd. Járj el ismerkedni és keresd azt, aki más, mint akikről hallasz és amilyen tapasztalataid neked voltak!

Amit írtál a magadnak tett ígéretről nagyon magamra emlékeztet: én kb. 13 évesen írtam a naplómba, hogy 16 éves koromig biztosan nem fekszem le senkivel, majd ezt évről évre áthúztam, hogy 17 éves koromig, 18 éves koromig, toltam, toltam, majd 18 után arra írtam csak át, hogy addig, míg nem érzem azt, hogy ő az igazi és szerencsére akkorra már tényleg találkoztam is olyannal, aki igencsak igaziesélyes volt :) és még csak be sem töltöttem a 18. szülinapomat (csak majdnem :D ).

(A privátos vagyok)

Nem. Ignorálni és függetleníteni nem lehet. Az ember olyan lesz amilyen a környezete. És akármennyire ignorálja meg nem foglalkozik vele meg nem veszi magára az akkor is ott fogja mondani és az embernek meg van füle és ugyanúgy hallani fogja ezeket. Sok YouTuber még a tömeges írásban való szidást sem tudja mellőzni. Nemhogy egy iskolában ahol minden nap megkapja az áldást az ember.

Ez kb ugyanaz mint amikor a kisgyerek panaszkodik, hogy bántják az iskolában és erre az a szülő (mondjuk az enyimé) nagyon kreatív válasza, hogy "hát akkor menj el onnan kisfiam". Mondanom sem kell, hogy ez mennyire hatásos volt...

Arra meg, hogy nem vesztettem semmit ezzel.

Én most 21 évesen (igen. privátban is leírtam, hogy ennyi vagyok) nagyon úgy érzem, hogy lemaradtam erről a vonatról. 15-16 évesen teljesen máshogy látja az ember a dolgokat és ezáltal a szerelem is egy teljesen más érzése van meg. Főleg az a fajta érzése, hogy csak iskola van és utána meg csajozás + szülőkkel való konfliktus... és ennek is megvan a maga pozitív feelingje. 21 évesen ez már úgy néz ki, hogy lesz egy csaj és "na menni kell egyetemre", "hajj be kell fizetni a számlákat" meg maga az egész gondolkodás is teljesen más lesz. Egy érettebb gondolkodás kezd előjönni ami ebben az esetben nekem negatívum. Szóval igen. Vesztettem vele.

Mint írtam introvertált vagyok. Tehát az ismerkedés ki van zárva. Persze haverok próbálkoztak elvinni kocsmába meg szórakozóhelyekre. Hát inkább haggyuk...

Nem értem a különbséget a két megváltozás között sem. A változás az változás és nekem ebben semmi jó nincs.

Ezen kívül nagyon liberális vagyok és nagyon realista. Kb annyira, hogy azt sem akarom, hogy a saját testem mondja meg mi kell nekem és mit akarjak. Ezért ez ellen próbálok tenni gyógyszerekkel vagy akármivel.

#15 Nem próbálkozhatsz be újra, mert ha már egyszer nemet mondanak valakinek, akkor az a nem végleges döntés. Ez olyan, mint ha valaki az exével akarna összejönni. Nem működő dolog és csak nyűg. Ha akkor nem kellettél neki, újra miért kellenél?

"Piszkálni meg csak azt lehet, aki hagyja magát." Marhaság és közhely. Idézem a 16-os válaszát: "Ignorálni és függetleníteni nem lehet. Az ember olyan lesz amilyen a környezete. És akármennyire ignorálja meg nem foglalkozik vele meg nem veszi magára az akkor is ott fogja mondani és az embernek meg van füle és ugyanúgy hallani fogja ezeket." És ez így van, beleépül az elmédbe és elhiszed -> dominóeffektus a végtelenségbe le. 12 évig hallgatni, hogy semmirekellő vagyok és a föld alatt a helyem, tényleg tök könnyű ignorálni... Kiállni magadért meg nem olyan egyszerű, mert ezeknek van gyakorlata, megoldják, hogy mindig felédkerekedjenek.

"Elhiszem, hogy vannak mindenféle ingerek körülöttetek, az viszont a ti felelősségetek, hogy milyen ingereket hagytok, hogy hasson rátok" Ugyancsak magamat tudom ismételni, nem te döntöd el, hogy mi hat rád és mi nem.

Szívesen költöznék nyugatra, de ha az ember elkezd érettségivel dolgozni, havi kb 120 nettóból ez nem megoldható, éveken át kéne dolgozni úgy, hogy egy fityinget sem költesz.. Eszméletlen drága szakképzetlenül és 0 munkatapsztalattal kimenni, nem is fogadnak be, szóval 30 előtt nem is fogok tudni kimenni, mert végzek az egyetemmel 25 évesen és dolgozom még 5 évig, akkor talán van sansz. Jelenleg 21 vagyok. Ami azt jelenti, hogy gyönyör Magyarország csak visz lejjebb a lejtőn.

"Ajánlom a vonzás törvényével való megismerkedést" Marhaság a köbön. Ezt csak azért mondják, mert az emberek 99%-a mérgező és az 1% jó ember nem fogad be kívülállókat. Megteltek a jó baráti társaságok.

"Én most 21 évesen (igen. privátban is leírtam, hogy ennyi vagyok) nagyon úgy érzem, hogy lemaradtam erről a vonatról." Én is pont 21 vagyok, minden egyes szóval egyetértek. Olyan 6 éve elkellett volna kezdeni a dolgot, 6 év csúszás behozhatatlan. És teljesen más lesz a végeredmény.

Az introvertáltság már csak hab a tortán.

Ha alapból szerényebb vagy akkor inkább interneten de ki tudja ha olyan a lány melyik barátnőjének küldené el

Pl. Én általában elküldenén az ilyet a barinőimnek ha egy olyan srác ir rám aki nem tetszik de ne vedd sértésnek :)

17l