Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tennétek, ha ilyen helyzetben lennétek?
Lassan 2éve vagyok együtt a 23éves barátommal én 18vagyok.
Többször akartam vele szakítani, de valahogy mindig megbocsájtottam neki. Nagyon sokszor nem ért meg, nem érti hogy mi a bajom vagy ha megértette másnapra elfelejti és úgy viselkedik mintha már olyan jól lennék lelkileg. Sok jót is ad nekem, mert akármennyire is nem értem meg egy lelkitámaszt nyújt nekem azzal hogy vele vagyok. Sok jót ad de több rosszat. A s*x is kezd egyre furcsább lenni vele, valahogy nem kivánom meg annyira meg úgy érzem hogy több szenvedély kell azt érzem közben hogy ő megakar lenni meg jó neki p*nciba lenni azt csá. Sokszor másról álmodozom hogy ő milyen jó lehet akár az ágyban. Szeretethiányom van, sok lelkipróblémám van de ő ezt félvállról veszi. Szakítani nem bírok, talán nagyon hozzászoktunk egymáshoz. Olyan se veled se nélküled az egész. Ti mit tennétek?
Huuu hát én hasonló cipőben jártam. Nálam is az volt, hogyha volt valami problémám nem értette meg. Meghallgatott, de így ennyi, ő is azt hitte, hogy ez így majd elmúlik magától. Volt olyan is, hogy ő bántott meg (elég keményen) és nem akart róla tudomást venni. De közben meg nagyon sok közös emlékünk volt és alapjáraton passzoltunk egymáshoz.
Nálam is 2 év után jöttek ezek elő, vagy gyülemlettek fel bennem. Én akkor leültem vele megbeszélni. Elmondtam neki, hogy mi zavar engem. Kértem, hogy ő is mondja el, ha van valami ami zavarja és változtassak.
Lényeg a lényeg hogy én szünetet kértem ezután, mert szakítani nem bírtam vele, mert mégis sok minden volt már mögöttünk. Mondtam neki hogy most amiket mondtunk egymásnak mindegyikünk gondolja át és ülepedjen benne. 1 hónapot kértem, de mondtam neki, hogy ne úgy álljon ehhez hogy akkor 1 hónap múlva újra minden olyan lesz mint régen.
Beszélgetés után megkönnyebbülve éreztem magam, hogy végre ezeket kiadhattam magamból, de az első hét kemény volt. Ő is elkezdett utána keresni meg érdeklődni irántam, de én próbáltam távolságtartó maradni. De aztán 1 hónap után újra belekezdtünk. Az első hónap nagyon jó volt aztán megint fokozatosan kezdtek eljönni ugyanazok a dolgok. Szóval 4 hónap után kimondtam a végét, de akkor már ő is érezte, hogy neki se a legjobb és én sem érzem magam jól a kapcsolatba, csak ő még húzta volna tovább, mert hát kényelmes volt.
Ez 1 éve volt, mivel békében váltunk el, ezért azóta is van hogy beszélünk, meg ha összefutunk az utcán akkor is dumálunk pár szót és egyáltalán nem kínos egyikünknek sem.
Szóval én ezt tudom neked tanácsolni, hogy ülj le vele komolyan beszélni, kérdezd ki az ő véleményét is, hallgassátok meg egymást és ha ez után úgy érzed, hogy át kell gondolnod kérj szünetet. Utána tisztábban fogod látni te is a dolgokat, ha kicsit "kivonod" az életedből őt. Tudom, sokak szerint a szünet felesleges és időhúzás, de az ilyen helyzetekben szerintem jól jön. Lehet azt mondani, hogy én is így 5 hónapot vesztegettem el, meg a volt párom is, de ha ennyi idő kell hogy a másik végleg el tudja engedni a másikat (mindkét félnél), akkor szerintem megéri. Így nincs senkiben sem a 'mi lett volna ha' érzet. És lehet, hogy nálatok ha úgy van a szünet segít és tényleg jobb önmagát mutatja majd megint a párod.
(Bocsi, hogy ilyen kisregényt írtam, de remélem hasznosnak találod.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!