A fiúk miért várják el egyre inkább, hogy a lányok kezdeményezzenek?

Ha kezdeményezést teljesen random két idegen között érted akkor egyszerűen a srácok tartanak a kudarctól vagy hogy zaklatónak nézik, amit az emberek elfeleljtenek hogy egy kezdeményezés nem csak abból kéne állnia hogy leszólítasz random csajt de előtte szemeztek stb de már az is a creepy szinthez tartozhat (random nézel egy csajt a megállóban) de a csajnak kell megadni a jelet hogy egy srác jöhet hogy nagyobb eséllyel kezdeményezzen

Míg a nő esetében picit kettős mércével de senkit se fog érdekelni ha egy csaj megnéz hátulról vagy leszólít így nőknek egyszerűbb szociálisan a kezdeményezés

Ha meg már ismerik egymást nincs értelme ráaggatni szerepeket egymásra, ha bejönnek egymásnak mit számít az hogy ki kezdeményez, persze lesznek akik elkezdenek izélni hogy a lánynak nem kéne így adni magát stb de ha megbíznak egymásban és szeretik egymást senkit sem kéne érdekelnie hogy ők hogy csinálják

- Mert legyezgeti hiúságukat, hogy kellenek valakinek,

- mert mentesülnek a visszautasítástól

- ugyanakkor nekik megmarad ez a lehetőség.

15!

Tiniként én is nagyon hülyén kezeltem a lányok közeledését. Nem azért, mert akkor alapból bunkó voltam, hanem egyszerűen nem tudtam azzal mit kezdeni, ha nem életem szerelme közelít hozzám.

Persze évről évre fejlődtam, de pl. amikor a suli legjobb csaja (csinos, szép, kitűnő tanuló) leült a mellettem lévő padra az üres folyosón elmesélni a barátnőjének, hogy milyen bunkó volt vele néhány napja a párja és szakítottak, csak napokkal később esett le, hogy ezt valójában nekem mondta.

nem hinném, hogy annyian elvárnák, de jól esik

persze mind két félnek legtöbbször jobban esik, ha a másik kezdeményez

19es vagyok

nekem többek közt az is hozzájön, hogy volt egy csaj, aki nagyon rám nyomult, és amikor próbáltam visszautasítani bőgött (elhiszem, hogy nem kellemes), de azért meghallgattam és mondtam neki, hogy sajnos nem látok sok esélyt (több tényező is volt, de azt, hogy nem tetszik, azt nem mondtam, nem akartam még jobban megbántani)

aztán ez a dolog sokáig húzódott, és azóta volt sajnos egy olyan berögződésem, hogy ha nagyon akar engem a lány, akkor biztos hogy megmondja (úgy mint az a csaj, vagy hasonlóan; de ezt a berögződést már sikerült legyőzni), meg nekem is kellemetlen egy lánynak bevallani a szerelmemet, mert arra kell gondoljak, hogy milyen kellemetlen volt nekem visszautasítani (azon kívül, hogy még nekem is kellemetlen, hogy valószínüleg vissza fog utasítani)

de amint már mondtam, ettől a beállítottságtól már nagyjából megszabadultam