Miért van ez, miért vagyok ilyen? Úgy érzem, hogy baj van velem...

(18L vagyok) Lehet hosszú leszek, de fontos lenne... Szóvaal,

3 évvel ezelőtt, egy főzőtáborban egy főző-csoportba kerültem egy elég szimpatikus sráccal. Igazából egyszer sem beszéltünk azon a nyáron, csak kerülgettük egymást. Akkor töltöttem a 15öt, és ez a fiú volt az első fiú akibe tényleg nagyon beleestem, nagyon tetszett, és tényleg oda meg vissza voltam érte, de nem mertem hozzászólni. Sokszor szemeztünk, ha mentünk valahova a csoporttal kirándulni, akk folyton a sarkamban volt, mellettem jött csomószor, és ez nagyon imponált a lelkemnek... A tábor végére már kinyomoztam ki ő, be is jelöltem ahogy hazaértem, vissza is jelölt, de nem beszéltünk. Közben én elballagtam a suliból, akkor megtetszett egy évfolyamtársam, sokat hülyültünk, és (ő is) nagyon bejött, már elhívott engem sütizni meg együtt lógni, de lányos zavaromban úgy éreztem, hogy a táboros srác még mindig nagyon bennem él, lájkolgattuk egymást fb-on, ezért offoltam... Aztán mire eltelt a tanév, láttam hogy a táboros srác megy egy ilyen fiataloknak szervezett táborba, úgyhogy elmentem oda pár barátnőmmel én is, és szinte mindenhol egymásba botlottunk, már köszönni is mertem neki, meg ő is köszönt de ennyi volt, aztán végül a tábor végére láttuk az unokatesómmal meg a barátnőimmel, hogy más lányokkal meg simán sétálgat, megy ide-oda, egyszer egyik másszor másik lány van vele, és ez nekem nagyon nem tetszett, egyszerűen úgy éreztem h hazugság volt minden, amit én láttam belőle, pedig tényleg semmit nem beszéltünk a köszönésen kívül, de a cselekedetei alapján nem gondoltam volna ezt róla. Annyira csalódott voltam, hogy kitöröltem őt az ismerőseim közül is. Utána március-április környékén, a tavaszi szünetben elmentem egy tavaszi mini-táborba, ahol természetesen ő is ott volt. Akkor is mindenféle lánnyal lógott, és tényleg mindig mással láttuk, ezért úgy döntöttem, hogy tényleg lemondok róla, mert hiába jön be, ha közben nem csak velem játsza el azt, hogy bámul meg stb..., és mivel én nem vagyok sem bevállalós sem társasági, így egy voltam a sok közül. Ez után a hétvége után megint közel kerültünk egymáshoz az évfolyamtársammal, nagyon sokat lógtunk együtt a suliban, és úgy éreztem, hogy minden rendben van, a táboros srác már nem tetszik, tökjó volt minden, alakulgatott valami közöttünk az évfolyamtársammal, de valahogy nyárra nem beszéltünk meg semmit. Én elmentem megint egy fiatalos táborba az ismerőseimmel, a sokszor említett tag megint ott volt, megint folyton a nyomomban volt, folyton bámult, de közben más lányokat ugyanúgy. Akkor kicsit meginogtam, és úgy voltam vele, hogy akkor most el fogom dönteni, hogy mit is akarok. Az utolsó lökés afelé hogy nagyon gyorsan el kell ezt a csávót felejtenem az volt, hogy én éppen álltam a tábor udvarán, nem is láttam hogy ő ott van, erre amikor felnéztem a srác éppen engem nézett, aztán rámmosolygott, és végül odalépett egy lányhoz a sok közül aki éppen körülötte volt, és szépen megölelgette meg megpaskolta a fenekét.. Ez volt júliusban, augusztusban az évfolyamtársam közölte velem, hogy nem akar tőlem már semmit, és tudom hogy meg is érdemlem, de nagyon sokat sírtam, és mérges voltam magamra. Ugyanígy augusztusban még elmentem egy ismerősöm cserkész-bulijába, ahol az az ökör is ott volt a táborból. Nagyon dühös voltam rá, de közben azon gondolkodtam h mennyire irigyelem azokat a lányokat akik tudnak vele beszélgetni, de közben bűnösnek éreztem magamat amiért az évfolyamtársammal meg nem jött össze.. Idén februárban láttam a táborosat utojára, akkor is minden úgy ment ahogy eddig, de nem írom le mert felesleges, ismétlés az egész.

Szóval ezek után a kérdésem, (és köszönöm hgy végigolvastad és kibírtad a hülyeségemet) : miért nem tudom elfelejteni a fiúkat? miért nem tudok egyszerűen továbblépni? egyszerűen úgy érzem, hogy egy gyerekkori sérelmem miatt van ez, és nem tesz jót nekem, mert belülről felemészt, mert ha valaki közeledni próbál felém, én azzal a lendülettel utasítom is vissza, mert eszembe jut ez a két srác..