Milyen volt az eddigi legnagyobb szerelmi bánatod?

Soha nem voltam még szerelmes előtte. Külföldön tanulok és bár nem egy városban élünk, mégis találkoztunk egy merő véletlennek köszönhetően. Megörültünk, hogy mindketten tudunk magyarul, én abszolút nem akartam kapcsolatot így csak élveztem az estét, tőle sem akartam semmit, nekem is bonyolult életem van, neki is a munkája miatt. Ezt az alkalmat sem gondoltam túl, nem hittem hogy többet találkozni fogok vele. Aztán mégis elkérte az elérhetőségeim, meg a többi magyarét aki ott volt. Aztán én voltam az egyetlen akit keresett, engem ez kicsit még zavart is az elején, előtte egy négyéves kapcsolatban voltam és élvezni akartam a szabadságom, hisz egyetemista vagyok, végre szingli, soha nem buliztam vagy jártam el, élni akartam. Aztán meggyőzött hogy találkozzunk, hisz ő nem sokáig marad a városban. Úgy gondoltam egy találkozóba nem halok bele. Még azután sem akartam tőle semmit annak ellenére hogy tényleg jól éreztünk magunkat. Aznap hagyott egy üzenetet hogy el sem hiszi hogy milyen hatással vagyok rá és hogy aznap este találkozzunk mégegyszer hiszen neki másnap el kell mennie. Találkoztunk, de nem volt semmi, még csak egy csók sem. Csupán órákon át beszélgettünk, szuperül éreztük magunkat. Másnap ugyan el kellett mennie, de képes volt mégegyszer visszajönni csak azért hogy velem lehessen, bár én ezt csak később tudtam meg. És olyan türelemmel volt felém, és akkora érdeklődéssel, hogy szép lassan én is nagyon megkedveltem őt és imádtam ahogy engedtem az érzéseimnek és beleszerettem. Ráadásul nagyon helyes is volt, bár akkor élveztem hogy szingli vagyok és akárkivel flörtölhetek minden hátsó szándék nélkül, így nem a külseje fogott meg benne igazán. Így két napot még együtt tudtunk tölteni. Az első alkalom is csodálatos volt, mindenben egymásra találtunk. Aztán ő a munkája miatt gyakran volt távol, de amikor lehetett mindig találkoztunk, minden hétvégét együtt töltöttünk. Akkor is láttam hogy mennyire énközpontú, hogy mennyire féltékeny tud lenni, mennyire dominálni akar folyton. Én meg olyan őszintén szerettem hogy nem foglalkoztam mindezzel, teljes mértékben átadtam magam neki. Soha nem éreztem még ilyet. De emelett megmaradtam titokzatosnak, tudtam hogy nem szabad tudnia hogy bármit megtennék érte. Meg is tettem, és ő ezt tudta. Nagyon intenzív és szenvedélyes volt a kapcsolatunk. Így ment ez 6 hónapig. Azt hittem semmi nem választhat el minket. Aztán jött ez az egész hercehurca, és nem tudtunk találkozni hónapokon át. Közben vele rengeteg dolog történt ami megviselte és beszélni sem tudtunk... majd megváltozott. Nem tudom mi történt vele mert nem mondta el egyszerűen csak időt kért. Én megadtam neki és vártam. Hónapokon át, de többször is elmondtam mennyire szeretem és számoltam a napokat míg újraláthatom. Soha többé nem lett olyan a kapcsolatunk mint előtte. Majd egyszer csak letörött minden szó nélkül. Nem hittem el hogy ennyire gyerekes legyen... hogy nem tudunk beszélni mint két felnőtt, ráadásul tudta hogy én mit érzek. Majdnem egy évet vesztettem el miatta, azóta sem beszéltük meg, én próbáltam de szerinte nekem így jobb. Idegőrlő az egész, lassan egy hónapja hogy “lezártuk” de még mindig rossz. A sok megválaszolatlan kérdés, ezek a legrosszabbak. Ami segít az tényleg az hogy mindig kibeszelem amikor rámtör az érzés, nyitok mások fele meg ha kedvem sincs , és lekötöm magam még ha kedvem sincs gyakran semmihez. De minek vesztegessek több időt miatta ? Hiába akarok a szép emlékekre gondolni nem teszeM, csak a hibákra gondolok és arra mennyire szemét módon bánt el velem, miközben tudom hogy nem ezt érdemeltem. Persze a környezetem is segít és tudom hogy még sok idő lesz túllépni ezen. De mást nem tehetek. Kínzó igen, de majd jobb lesz. Remélem.

22/L

15, igen itt vagyok ! 😃

Miután lezártuk egyszer visszajött, de szerencsére utána hagytuk. Azóta sokkal jobb, találkoztam is valakivel aki sokkal jobban illik hozzám, pedig anno ezt el sem tudtam volna képzelni …. Persze sok akaraterő kell hozzá, de én személy szerint imádok élni és utálom hogy ennyi időt vesztegettem valakire akit hidegen hagyott a szenvedésem… szóval fel a fejjel mindenki, az idő tényleg segít !